Mentálhigiéné és a művészetek

 

🎭‼️Élményszínház - Mentálhigiénés csoport 15-18 éveseknek‼️🎭

🙋‍♀️🙋 Jelentkezz:
▪️Ha alkotó energiádat kibontanád!
▪️Ha szívesen használod kreativitásodat!
▪️Ha a spontán játék örömet szerez!
▪️Ha javítanád az önkifejezésed és a kommunikációs készségedet!
▪️Ha gyakorolnád az önérvényesítésedet!
▪️Ha tartoznál egy csapathoz, ahol együttműködési készségeid fejlődnek!
▪️Ha másokkal együtt, önmagadat is jobban meg akarod ismerni!

A csoportban a különböző szerepek ábrázolása közben fejlődik empátiátok, színesedik egyéniségetek. 🙌😊 Együttesen, az érzelmi intelligencia: az önmagunkkal és kapcsolatainkkal bánni tudás képessége. 😌

➡️ A részvétel INGYENES 🆓, de előzetes regisztrációt igényel, 8 fő
számára‼️
⏰ Időpont: 2020. szeptember 25., október 2., 9., 16., és 22-én ~15:00-16:30-ig
👩‍🏫 Csoportvezetők: Novák Magdolna, mentálhigiénés szakember, játékmester - művészeti vezető és Komáromi-Kolarovszki Tímea szociális munkás
📍 Helyszín: Békéscsaba, Széchenyi út 4., Csabagyöngye Kulturális Központ

Jelentkezz most‼️ Kapcsolat:
☎️ +36 30 370 0881
✉️magdolna.novak.viharsarok@gmail.com

Marcsó Réka: Hála

Lehet, hogy kicsikét szűk a világ. 

Gyűszűnyi termetű, melyben 

hálátlan lelkek hálás halma, 

tornyosul egekbe alatta. 

Majd mindez összeomlik.

Porfelhőbe veszett, fuldokló, 

veszélyes lételmű világba boruló tűvé leszünk. 

Gyűszűnyi világunk összedőlt, 

s mi keserű mosollyal hálálkodunk a múltért. 

Majd mindez megáll.

Egy kéz az égbe nyúl, s sok százak követik. 

Hangjuk vígaszt nyújtva állítja talpra világunk. 

Ők a hősök, akikért igazán hálásak vagyunk. 

Majd mindez újraindul.

2020, Orosháza

Mentálhigiéné és a művészetek

MI-ÉRTÜNK Egyesület, EFOP-1.8.7-16-2017-00019 azonosítószámú projektje keretében az Élményszínház középiskolás kortárssegítőivel 4 kollégiumban találkozhatnak az érdeklődő fiatalok.

Találkozásainkon ismerkedünk egymással, önmagunkkal játékosan, a playback techmikák alkalmazásával, alkotással.

Végtelen történetek II.

Az idei Opt-n sokat tanultam, főképp saját magamról. Szembesültem pár erősségemmel és gyengeségemmel, emellett megismerhettem új technikákat, más játékstílusokat és fantasztikus embereket. Amikor elindultam, valamiféle megsegítést reméltem ettől a három naptól: válaszokat, iránymutatást, lelki békét. 

Végül ezeknél egy sokkal jelentősebb élményben lehetett részem. Teljes mértékben megélhettem a saját spontaneitásom. Nem volt B terv, nem volt sem egy szín, sem egy mozdulat előre a fejemben. Egyszerűen csak ott álltam üresen, majd amikor kiléptem, elkezdett belőlem valahonnan áradni a játék. Fogalmam sincs honnan jött, csak jött és jött ez a földöntúli dolog. 

Azt hiszem most már pontosan értem mi is a művészet. Ez egy nagyon kivételes tapasztalat volt és remélem ezentúl még többször sikerül majd átélnem. Az új társulati tagokkal bővült csapatunk úgy érkezett haza mint egy család. Az együtt töltött idő, a közös programok még jobban összekovácsoltak minket. Befogadtuk és elfogadtuk egymást. Újra őszinte odaadással tudok majd együttműködni az elkövetkezendő tréningeken. 

Ami pedig még emlékezetesebbé teszi az egészet, hogy ha ki hagyom az idei rendezvényt, akkor nem találkoztam volna össze azzal a személlyel aki jelenleg a legcsodálatosabb dolog az életemben.

Írta: Kiss Jázmin

Végtelen történetek

                 Emlékek a 8. Országos Playback Színházi Találkozóról (Debrecen)

Király Károly zenéje

Egészséges életem

Felszabadultság, kíváncsiság, telítettség, álmosság érzésekből kibomlott történetek: álmok a pilótává válásról és a pillanat megállítása egy esés feldolgozására. Kortárssegítők adták vissza a kollégisták által megélt pillanatnyi hangulatokat és átívelték az időt és teret a az élet folytonosságában, mintegy ébredésként.

Képek itt 

Generációk találkozása az Életfában

Az újonnan képződött  kortárssegítők fellépési lehetőségét keresve fogalmazódott meg az ötlet: találkozzunk az idős és szép korú generációval. Az Életfa vezetője Such Tamara örömmel vette ötletünket és megszerveztünk egy playback színházi előadást, számítva az ottlakók gazdag életmesetárára.

Életfa - Dávid Júlia alkotása

Komótosan kezdődött az előadás az érzések, hangulatok megfogalmazásával, majd négy történettel ajándékoztak meg bennünket a bölcsek.

A fiatalok látványa megidézte saját fiatalságukat és hallhattunk mesét az iskolakezdésről, a mai tabletthez hasonló palavesszős tábláról, és arról, hogyan lett a jeles tanulónak mégis bizonyítványa. Azután az első látásra szerelemről, ami máig tartó szeretetben ápolódik az empátiájuk, egymás iránti tiszteletük által egymás kiegészítésében.

Majd a bizalom földjében megfogant fájdalmas történet is: nehéz bekerülni az otthonba, elszakadni a megszokottól, a sajáttól. Két év kellett Józsefnek a beilleszkedéshez. Most barátokkal körülvéve tartalmasan éli életét.

Ahogy a mesélő fiát játsszó kortárssegítőmegfogalmazta: "Örökké a fiad maradok és örökké az apám leszel". A nézők közötti suttogás elért hozzám: "Jól elkapták a lényegét!" 

Játsszók: Bánszki Szimonetta, Borszéki Krisztina, Hrabovszki Dániel, Kiss Jázmi, Kolarovszki Tímea, Varga Dávid;
 Játékmester Novák Magdolna 

Az előadás megvalósítói, azok a fiatalok, akik most először léptek fel, a lámpalázzal álltak színpadra, de valamennyien most először játszottak idős generációnak. Megható találkozás volt. A nézők és játsszók krízisei össze-összecsendültek.

"Az új élethelyzet az egyensúly fölborulásával, krízissel, kerülőutakkal jár együtt, a növekedés pedig fájdalommal, de ezek mind fejlődésünk szükségszerű állomásai. 

Az égig érő fa megmászása valójában személyiségfejlődésünk, érzelmi fejlődésünk útját mutatja meg. 

Személyiségünk kiteljesedése egy életen át tartó folyamat, amelyben újból és újból meg kell találnunk az egyensúlyi állapotunkat. 

Az integritás érzését akkor éljük meg, ha a mesehőshöz hasonlóan mi is elszántan mászunk, kapaszkodunk, rugaszkodunk az égig érő fa tetejére, hol itt lógva, hol ott lógva, ameddig a hetedik rend gúnya le nem szakad rólunk, és a hetedik pár bocskor le nem kopik a lábunkról."

(Részlet a Mesepszichológia könyvből)

A képeket Piros Szilárd készítette.

Írta Novák Magdolna

Szóáradás

A mesélő székünk megtelt néhány évnyi Élményszínházbeli tapasztalattal. Esszenciáját itt olvashatjátok Bálint Lili montázsán, áradó szavaival..

Lili egykori kortárssegítő színész és játékmester, aki  idén már csak be-bekukkantó vendég a csoportban. 2017. őszén egyetemi tanulmányait az ELTÉn kezdte. Bármikor szívesen látunk, örülünk, ha velünk vagy!

Illeszkedés

Harminc egynéhány fiatal diákkal arról beszélgettünk, hol, hogyan, mikor kerülünk társainkkal illeszkedésre. Miféle versengéseket, konfliktusokat kezdeményezünk, hogyan oldjuk fel azokat. Van, aki a veszteségélményét osztotta meg ezzel kapcsolatban, más azt az élményét adta át, amikor az összeillés meghitt pillanatát élte meg. Fel kukucskált a házastársi válás, mint ellenpéldája az összeillésnek és a beilleszkedési zűrzavar okozta, a szabálykövetési illik - nem illik polémiája.

Színészek: Borszéki Krisztina, Kiss Jázmin, Kolarovszki Tímea, Ötvös Réka

Játékmester: Novák Magdolna

Fényképek: Komáromi Zoltán

Meghívó az Élményszínház 10. szülinapjára

Április 8. 15.30 Csabagyöngye, Átrium

"A mi mesénk" - Kiállításmegnyitó playback színházzal

15.30 Fényképkiállítás Megnyitja Karácsony Zsolt mentálhigiénés szakember

16.00 - 17.30 Playback színházi előadás a jelenlegi kortárssegítők közreműködésével.

Játékmester: Pataki Kitti/ Bálint Lili
Játszók: Kiss Jázmin, Ötvös Réka, Uhljar Petra, Tobai László, Samu Klaudia
Zenészek: Hocsák Martin/ Papp Viktória

Zárt program:
18.00 - 20.00 Az Élményszínházi tagok találkozója: beszélgetés, játék, tortázás.

10 év

50 fő kortárssegítő

▫4 fő játékmester

▫5 fő ko-vezető,

114  előadás, ebből

▫64 önálló fellépés,

35 workshop,

10 középiskola/kollégiumi,

6 általános iskolai

~ 2900 fő közönséggel

Főbb témák:

Színterek és utak a szenvedély térképén

A stressz szerepe a függőségek kialakulásában

Álarcaim mögött önmagam

A túlsúly és ami mögötte van

Örökségeim

Hogyan szeressek?

A Nap és a Hold titkai

A pillanat és az örökkévalóság

Szóképek - Rendhagyó irodalomóra

A közösség ereje

Egész-ség

Birkózom az élettel

Ölelj anyám!

Kell hogy büszke légy rám!

Az Úton

Az Első

Kard, pajzs és címer - hogyan kezelem konfliktusaimat?

Engedd lelked szabadon szárnyalni!

  Nyitni kék! Mire éhes a lelked? 

Várunk minden kedves érdeklődőt, valaha volt és leendő kortárssegítőt, mesélőt, nézőt. Ünnepeljünk együtt!

Villámcsődület az AIDS világnapján

https://goo.gl/photos/H5KKQvbWbc8FLXHo8

Fontos, hogy mindenki megismerje a HIV fertőzéssel kapcsolatos veszélyeket, kockázatokat és a védekezés lehetőségeit. Szükséges, hogy a gyerekek megfelelő szexuális felvilágosításban részesüljenek még azelőtt, hogy aktív nemi életet kezdenének élni. Mindebben jelentős szerepet kaphatnak az óvszerreklámok és promóciók, melyek számát növelni kellene.

A betegséggel kapcsolatos ismeretek széles körben való terjesztésével elérhető lenne, hogy a HIV+ emberek hosszabb és produktívabb életet élhessenek, az őket érő előítéletek csökkenjenek, illetve megelőzhető lenne a vírus gyors terjedése. További támogatásra szorulnak azok a gyermekek, akik az AIDS miatt lettek árvák, hogy biztonságban, a HIV fenyegetettség veszélye nélkül nőhessenek fel.

VillaFeszt

Kulcsszavak:
Összművészeti program. Élmény. Színház. Előadás-koncert-vásár. Párhuzam. Környezet. Zavargás. Koncentráció. Hang. Csend. Zaj. Huhh. Éhség. Fáradtság. Figyelem. Zene. Fájdalom. Betegség. Szerelem. Szeretem. Álom. Palacsinta. Várom. Visszhang. Kórus. Paletta. Összhang. Tabló. Villa-nás. Bók.

Pataki Kitti

Játszók: Ötvös Réka, Zobai Laci, Uhljar Petra, Kiss Jázmin, Bálint Lili

Zenész: Horcsák Martin

Játékmester: Pataki Kitti

Csoportvezetők: Novák Magdolna, Kolarovszki Tímea

Fotós: Komáromi Zoltán

képek

Amit a találkozó adott

Lelki felüdülés volt számomra. Soha nem voltam még ilyen családias légkörben ezelőtt. Nem csak a társulatom tagjaival, hanem minden szervezővel és vendéggel együtt lenni, otthonosság érzetet adott. Mintha csak születésemtől fogva ismertem volna mindenkit. Ezen a három napon  olyan dolgot csináltam, amit imádok.

Jázmin, 15 éves

Mi a playback?

Játék

Közösség

Önismeret

Erő

Önbizalom

Tisztábban látás

Rugalmasság

Együttműködés

Összetartozás

Kibontakozás

Öröm

 Neked mi még?

És még visszajátszás!

6. OPT - Riegel Zoltán dobjai mellett

Ötvös Réka

Táncolj a tűzön át

Gyere táncolj a tűzön át

A dallam csábít már

Gyere hát táncolj a tűzön át

Érezd a ritmusát

A szívednek dallamát

Veszni ne hagyd most már

A lelkedet járja át

Gyere hát táncolj a tűzön át

Táncolj a tűzön át

Gyere hát táncolj a tűzön át

Engedd lelked szabadon szárnyalni!

KÉPEK


Fényképezte: Komáromi Zoltán

Egy frissítés vár jóváhagyásra

nézzük egymást. az ember egész’ megszokja ezeket az átlagos kedd délutánokat. már persze ha átlagosnak lehet mondani, hogy itt állok ebben az egyenhacukában, egy csapat „hányattatott sorsú” fiatal néz az arcomba, én meg az övékbe.
valamiféle szánalmat érzek kaparászni a szívem tájékán, - de az is lehet, hogy egy közelgő szívinfarktus első jele. nem is tudom, melyikben reménykedjek inkább.
ülnek itt velem szemben ezek a széksorokra felfűzött gyöngyök, te jó isten nekik még soha senki nem mondta, hogy azok, hogy bennük is megvan minden lehetőség.

… agyak a tartályban…

erre gondolok, mikor rájuk nézek, és látom, hogy ott ülnek a külvilágtól, az élettől elzártan, mert maguk sem hiszik, hogy nekik való, és csak egy okostelefonon tartják vele a kapcsolatot. látom, hogy azt hiszik, tőlünk vesznek el valamit azzal, hogy végig a telefonjukba temetkeznek.

Frászt.

Sajnálom őket, és sajnálom a sajnálatom, de nem tehetek mást, mi csak nézzük egymást, én csak a tükör vagyok, én csak a tükör vagyok. a jó úttörő ahol tud, segít, a jó tükör csak áll, mosolyog, és igyekszik azt visszaadni, amit látni szeretnének.
a rosszal senki nem akar szembesülni. az emberkereskedelmet, a veszélyt, anyát monoklival, apát részegen, magát egyedül, kiszolgáltatva, egy soha el nem fogyó elnyűhetetlen, feleslegesnek ítélt, szekrényszámok alapján kezelt gyerekkupac legalján senki nem akarja látni.

nem állják a tekintetetemet. zavartan feszengenek. kapaszkodnak abba, ami kézzel fogható, a telefonba.

még mindig arra gondolok, hogy bassza meg, ők sosem fogják megtudni. sosem fogják tudni, milyen áprilisban kirobbani a ház ajtaján és arra gondolni, hogy az élet szép. hogy milyen azon zsörtölődni, hogy anyukád hat szendvicset csomagol négy órára.

félnek az élettől. félnek kimenni oda, ahonnan eddig vadidegenek mutattak nekik dolgokat egy néhány colos képernyőn. ebben valahogy különbözünk, én élni szeretnék úgy igazán és táncolni és nevetni és kiabálni. nekik azt dübörgi a lelkem, hogy kapaszkodjatok egymásba, nézzetek fel, mert mindenre a válasz ott van a szemetek előtt, csak nézzetek fel a képernyőről! Itt vagyunk! Lássátok magatokat bennünk!

Írta: Bálint Lili

"Újra itthon!"

Szlovák Kollégiumban léptünk fel. Előtte nagy rohanásban voltam az idővel, magammal, illetve az energiát adó kávémmal, hogy mindenhol megjelenhessek teljes mivoltommal. Sikerült, küldetés teljesítve. Gondoltam.

Beléptem egykori iskolám ajtaján, és kavarogva törtek fel bennem az emlékeim. 13 évet töltöttem el itt. Reménykedtem az ismerős arcok pillantásában.

2013-02-26. Szlovák koleszban

Bejelentkeztem ideérkezésem történetével, majd rövid technikai szünet után kezdődött az előadás.

A közönség felé “hazaértem” kifejezéssel mutatkoztam be. Volt aki értette, hiszen ismerjük egymást, viszont a többségük idegen szemekkel nézett rám.

Úgy éreztem a szívem részekre oszlik. Egyrészt az emlékek világában ragadtam, másrészt a kíváncsiság hajtott. Idegennek éreztem a közönséget régi otthonomban. Az otthon, a playback világa lett nekem.

Az egyik mesélő igen ambivalensen, szaggatottan nyilatkozott a barátsággal kapcsolatos érzéseiről, kapcsolatokról, melyek fontosak, de megszakadnak. Mentőövként megajánlottam egy echot, mert úgy éreztem, ide ez kell. Bennem is visszhangzik. Nekem ki dob mentőövet?

Kiszakadtam a mindennapok rohanásából, s bár fizikailag lemerültem, érzelmileg feltöltődve tértem otthonomba, az ágyamba.

Írta: Pataki Kitti

“Csak ne látszódjak!”

Rég nem látott társak, ismerős helyszín, végre kikapcsolódok a BEG-ben! Gondoltam. Érzékeny vagyok mostanság - tombolnak bennem az érzelmek: düh? szorongás? félelem? mik ezek? Minden dolgot magamra veszek. NEM AKAROM, HOGY LÁSSANAK!!!! Nem állok készen, arra, hogy foglalkozzak a saját érzéseimmel.

Mások érzései meghozták a kedvemet: kíváncsiság, érdeklődés, unalom, bizonytalanság. A történetek: tanár-diák konfliktus, üldözéses álom, nevelő-diák konfliktus. Azután kiszabadultam érzékenységem fogságából. Levetettem egy súlyt magamról. Csak énekeltem. “Aki énekel, az nem fél”.

Ilyen még nem volt, de most úgy éreztem, ezzel adok a legtöbbet az előadásnak! Ezáltal magamnak! A belső csendet!

Írta: Pataki Kitti

A békési lakóotthon gyermekei.......

"Húú de sokan jöttek. Inkább eldobom a cigit. Megyek helyet foglalni. Nehogy kimaradjak." 

Sokan vannak. Meglepően nyitottak, jönnek a történetek. Nagyon közel vannak. Kicsi a tér.



Az egyik lány folyamatosan a mobilját nyomkodja. Kifele úgy tűnik, nem figyel. Pedig nagyon is ott van. De így egyszerűbb. Elbújva.

A tanár úr is emlékszik. Egy régi történetre. Babrálják a haját? Szegény lány.

A kedves nevelőnő? "Megint lógtam. Matek korrepetálásnál megbeszéljük????? Elárultam magam, nem is tudott a lógásról. Bünti jön, de megdumáljunk. Hisz szeret minket"

Nehéz sorsok. Sokan vannak. Talán így könnyebb nekem. Ha nincsenek olyan közel. Így egyszerűbb…… 

Rólunk - Petró Zsolt filmje

Élményszínház - kortárssegítő csoport

A felvétel a Sorsfonó Társulat és az Élményszínház közös tréningjén készült, az Összhang című előadásra hangolódva.

Mi érintett meg?

Megnézték a filmet. Az emberkereskedelemről.  Fiatal lánykák osztják meg történetüket. Megviselt bennünket, kortárssegítőket is, amikor láttuk. Amíg a lakóotthon fiataljai nézték, mi az előadásra készültünk, hogy segítsük őket feldolgozni a látottakat.

Pici társalgóban összebújva várták, hogy játszunk nekik. Riadt, kíváncsi, üres, dühös tekintetek villantak felém, amikor bemutattam a kortárssegítőket, akik nyitott, megértő mosolyukkal bátorították nézőiket szólásra.

J: Mi érintett meg a filmből? - kérdeztem egy idősebb érdeklődőnek tűnő sráctól. Elhúzta a száját, de válaszolt.

F1: Amikor terelték őket (a lányokat), mint a marhákat a vagonokba, hogy aztán Amsterdam utcáin kirakatokba tegyék őket. Elvették a szabadságukat.

J: Történt veled hasonló?

T1: Velem NEM!

J:Te hogy kerültél ide?- kérdem óvatosan, hogy közösen megtaláljuk a saját szálát a filmbeli történethez.

T2: Hát hogy!  - csattan fel az előtte ülő fiatalabb fiúból - hát jöttek a rendőrök, és vittek!

J: Elmeséled, hogyan történt?

A három testvér - mert hogy hárman voltak ott -, összerakták, kérdésekre a 3 évvel korábbi történetet.

T3: három dzsipp jött értünk, tele rendőrökkel, mint a kommandósok ugráltak ki a kocsikból és ugrottak be az udvarunkba. Anya csak állt és kiabált. Megdermedtünk, aztán futottunk, de hiába, összekapdostak bennünket. 

J: És elveszítettétek szabadságotokat ...

Echo technikával játszottuk vissza történetüket. Később kiderült, hogy öten voltak testvérek együtt, itt az otthonban. Ketten ma már a nagyvilágban, szabadon, mert hogy felnőttek, akik 18 évesek. Ugye?

Menekülés a valóság elől


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A filmet Komáromi Zoltán vezette fel
Játszók: Pataki Kitti, Kolarovszki Tímea, Hocz György (Sorsfonó Társulat),
Bálint Lili, Vikor Bence (Élményszínház)
Játékmester: Novák Magdolna

Hangos évindítás regösökkel

Felidéztük a téli szünet áldásait, megosztottuk egymással következő évi terveinket, és amíg a regösökre vártunk, megbeszéltük a csoportunk 4 kívánságát. Összegyúrtuk a biztonságra vágyást, az elengedést, a kitartást, az építő kapcsolatokat, az elismertséget, az önelfogadást.

Azután megérkeztek a regösök, bedobbantották magukat közénk és megkántálták nekünk az elengedést, a  bizonyosságot, a jó kapcsolatokat és a céltudatosságot ez évre, jókívánságukként. Majd a csoport megajándékozta őket egy rögtönzött playback játékkal összefonva a két korosztály hasonló élményeit. Megidéződött a zavarodottság, a megértés, megfelelni vágyás kényszere és levetése. 

Lakóotthonos fellépésről

Kb. 45-50 perces autóút után kiszállva, egy kedves nevelőnő fogad minket. Bevezet minket az épületbe. Ez egy lakóház. Kicsi, családias, mégis idegen.

Először jártam ilyen fellépésen. Megilletődtem. Féltem. Mégis nyitottam próbáltam befogadni az impulzusokat. A fiatalok megnézték a videót. Majd következtünk mi. Kevesen voltak, és közel a színpadhoz. Valahol súrolták a szférámat. Átadtam magam a történeteknek. Hallgattam őket, játszottam. Meglepődtem a visszajelzésükön. A feszültségük nevetésben tört felszínre. A saját feszültségem mélyen maradt. A történeteik megérintettek. Elérzékenyedtem. Rájöttem arra, hogy vannak rossz napjaim, de az ő életükhöz képest nagyon szerencsés vagyok!

Írta: Pataki Kitti

A dévaványai gyermekotthon lakóinak..

Gyújtsátok meg a bokavillantós trapéznadrágokat és a kinyúlt pulóvereket, hogy egy se legyen a más levetett tollával ékeskedő, szárnyaszegett madár! Gyújtsátok meg a hajnyírókat, hogy egy copf se legyen többé a praktikum áldozata! Gyújtsátok meg a rozsdás szélű tükröket, a kiégetett függönyöket, gyújtsátok meg a pengét, amivel Karak fejét szétvágták, gyújtsátok meg a menzaszagot, hogy ne legyen többé gyerek, aki nem lát szépet! Gyújtsátok meg a gátakat, hogy a sok gyerek-szigetből egy nagy kontinens legyen, hogy ne egymástól tanulják meg védeni magukat. Gyújtsátok meg a küszöböket, hogy egy gyerek se maradjon kívül a családjáén. Gyújtsatok, gyújtsatok nagy tüzeket, hogy a melegükből jusson nekik is.

Írta: Bálint Lili

Egy „első igazi fellépés”margójára

Megérkezünk. Időutazunk. Nem leszünk elegen. Rosszul van, otthon hagyta, éhes. Mindegy. Megoldjuk. De még hogy! Bemelegítünk. Nevetünk. Érkeznek. Odaugrom. Aláírják. Leülnek. Meglepődnek. Nem zavartatjuk magunkat. Érkeznek. Leülnek. Néznek. Kötelező. Várnak. Mutatni, megfogni, lenyűgözni kell.
Elkezdjük. Köszönik, hogy elfogadtuk. A végén banán.

- Már nem jöttünk hiába – jegyzem meg magamnak, miközben az ország legfiatalabb játékmestere a bevezető szöveget mondja. Kard, pajzs, címer.., sok minden eszünkbe juthat róla… - Naná, - folytatom magammal a magasröptű beszélgetést- leginkább az, hogy egy címeres ökör vagyok, amiért ebbe beleugrottam – nézek végig a sok gyanakvó szempáron. Mindenkinek idegen ez a dolog, várják mi sül ki belőle. – Itt több ismeretlen van, mint bármelyik egyenletben, amit eddig meg kellett oldanom. Na, mindegy, gyerünk, sehogy még úgysem volt. 

Mire idáig jutok a filozofálásban, kiderül, többeknek ismerős már a playback. Erről szól az első történet: a korábbi társulattal és az új emberekkel kapcsolatban érzett ambivalenciáról mesélnek. Aztán fokozatosan enyhül a légkör, jönnek a történetek a helykeresésről, a távolságról, az otthontól való elszakadástól, a Pestre költözött nővérről, az álmokról, a grízes tésztáról, a grízes tésztáról szóló álmokról, egy nagymama szeretetéről és tanításáról. Váltakoznak a technikák: jelenet, folyékony szobor, ambivalencia, narráció stb. 

Észre sem vettem és a végére értünk, alig tudok választani, melyik belső konfliktust jelenítsem meg a lezáró tablóban. Eseménydús másfél óra volt, sok mély érzelem került felszínre. Örülök, hogy részt vehettem benne, annak ellenére, hogy az elején legszívesebben elszaladtam volna. És még a banán is finom volt.

Írta: Bálint Lili

Ismerős ismeretlenség

Újra örömmel hallom, hogy megyünk a Széchényi Kollégiumba. Ez már a harmadik évem, amikor ott fellépünk. Tehát nem volt ismeretlen a helyzet, sem a helyszín.

Megérkeztünk, rég látott társ is csatlakozott ez alkalomból. Bemelegítettünk, mindenki megkapta a ráruházott feladatot.

Megérkezett a közönség, és soraikban felfedezni vélek néhány ismerős arcot. Izgultam és kíváncsian vártam mi fog történni. Érdekeltek a történetek és a visszajátszódó játék is.

Bele is vágtunk. Magdi bemutatta a társulatot köztük engem is, majd átadta a stafétát. Készültem a helyzetre, és belevágtam gondolataimmal. KARD, PAJZS, CÍMER. Konfliktusokat előidéző szimbólumok. Értékeket képviselnek. Az értékek pedig bennünk vannak, magunkkal hozzuk. A kollégisták is hoznak magukkal otthonról értékeket. Most is ez történt. Az előadás elején még kiderült, hogy a jelenlévők fele önszántából érkezett, semmilyen kötelező jelleggel, ez meglepett és öröm szikrát gyújtott a szememben.

Következő érzések voltak az est fénypontjában: kíváncsiság, betegség, vágyakozás, elengedés, visszaemlékezés, távolság, nagyi, szakma, otthon-kollégium.

Érdekes felfedezést tettem még. Ebben a kollégiumban harmadjára fordulok meg fellépések során. Az előadás címe három szóból áll. Az Élményszínháznak három éve vagyok a tagja.

Köszönöm ezt a csodálatos estét a Közönségnek, a szervezőknek, a Játszóknak: Lili, Laci, Bence, Nóri, Timi, Magdi, a fotósnak: Jázmin és Magdi.

Játékmester: Pataki Kitti

"Elmétek legyen összhangban a mindenség törvényeivel; testetek legyen összhangban a mindenség mozgásával; testetek és lelketek váljon eggyé, forrjon egybe a mindenség működésével!"
(Uesiba Morihei, aki egy legyőzhetetlen harcos volt)

Írta: Pataki Kitti                                                                                Képek itt