2015. április 9., csütörtök

A pillanat és az örökkévalóság

Ma Orosházán találkoztunk segítőként dolgozó szakmai közönségünkkel a "Szenvedély és művészet" című KEF Konferencián.

  
Módszerbemutató playback színházi előadásra hívtak bennünket. Készülődvén, az előző estén matematikáztam. Íme:
2007 óta mintegy 80 fő diák fordult meg tréningjeinken, 47 főt képeztünk, aki kiállt képviselni magát és kortársait a playback színház színpadára. Közülük 17 fő több, mint egy tanéven keresztül dolgozott a csapattal, átlagban három évig számíthatunk rájuk.  Bár az egyetemről is vissza-visszatérnek, de már csak látogatóba. Néhányan bekapcsolódnak a felnőtt Sorsfonó Társulat játékába. Élményszínházunk nyolc éve alatt 78 előadás és 33 workshop van a diákközösség mögött önállóan és a felnőtt társulattal közös alkotásban. Mintegy 2700 fő közönséggel játszottunk színházat együtt.

Yanning Guillevic: A pillanat és az örökkévalóság
Lassan melegedett ránk, a módszerre, az önmegmutatásra a segítő szakma. De minden várakozó pillanatot megért, oly mély feltárulkozással zártuk a találkozást. Andi az együtt lenni olyan emberekkel, akik hisznek az életünk végéigtartó fejlődés lehetőségében, aki képesek újra és újra adni önmagukat -  közösség érzésével melegedtünk. Majd Gábor osztotta meg feszültsége és várakozó érzése mögöttes tartalmait, amiben kissé kuszán keresgéltük a fogódzókat. Réka anyaságának aktuális elengedés történetét mesélte el a mesélő szék varázsában. Majd tovább fonta a családi szálat Orsi, szüleiről való leválásának konfliktusaiban szabadságvágyát fogalmazta meg. Enikő ambovalencia története a dühe és a sajnálata között billegett. Végül Judit tette fel a kérdést történetével valamennyiünk helyett: elég jó anya vagyok?
 
Vajon elég jó segítő vagyok? Ezt a kérdést nézőként, mesélőként, játszóként, játékmesterként egyaránt hallani véltem.
 
Az élményesek végül egy tablóban összefoglalták, nekik mi fontosat adott a találkozás, gyönyörű keretet adva az együttes élmény építő ajándékának.

A Nemzetközi Playback Színház Hálózat alapszabálya nagyon jól összefoglalja a játék célját: „A playback színház megerősíti a személyes élmény fontosságát és méltóságát, közelebb hozza az embereket, ahogyan látják emberségüket, amely közös bennük és képessé teszi az embereket, hogy új módon lássák életüket”. Ezt ma egy nézőnk, Andi így fogalmazta meg: "Két történet is megérintett, olyan volt, mintha rólam szólt volna".
 
 
Játszók:
Szajkó Kinga, Knyihár Ildikó, Kolarovszki Tímea csoportvezető, Pataki Kitti, Vikor Bence
Játékmester:
Novák Magdolna
A fényképeket Kálmán László készítette