Villámcsődület az AIDS világnapján

https://goo.gl/photos/H5KKQvbWbc8FLXHo8

Fontos, hogy mindenki megismerje a HIV fertőzéssel kapcsolatos veszélyeket, kockázatokat és a védekezés lehetőségeit. Szükséges, hogy a gyerekek megfelelő szexuális felvilágosításban részesüljenek még azelőtt, hogy aktív nemi életet kezdenének élni. Mindebben jelentős szerepet kaphatnak az óvszerreklámok és promóciók, melyek számát növelni kellene.

A betegséggel kapcsolatos ismeretek széles körben való terjesztésével elérhető lenne, hogy a HIV+ emberek hosszabb és produktívabb életet élhessenek, az őket érő előítéletek csökkenjenek, illetve megelőzhető lenne a vírus gyors terjedése. További támogatásra szorulnak azok a gyermekek, akik az AIDS miatt lettek árvák, hogy biztonságban, a HIV fenyegetettség veszélye nélkül nőhessenek fel.

VillaFeszt

Kulcsszavak:
Összművészeti program. Élmény. Színház. Előadás-koncert-vásár. Párhuzam. Környezet. Zavargás. Koncentráció. Hang. Csend. Zaj. Huhh. Éhség. Fáradtság. Figyelem. Zene. Fájdalom. Betegség. Szerelem. Szeretem. Álom. Palacsinta. Várom. Visszhang. Kórus. Paletta. Összhang. Tabló. Villa-nás. Bók.

Pataki Kitti

Játszók: Ötvös Réka, Zobai Laci, Uhljar Petra, Kiss Jázmin, Bálint Lili

Zenész: Horcsák Martin

Játékmester: Pataki Kitti

Csoportvezetők: Novák Magdolna, Kolarovszki Tímea

Fotós: Komáromi Zoltán

képek

Amit a találkozó adott

Lelki felüdülés volt számomra. Soha nem voltam még ilyen családias légkörben ezelőtt. Nem csak a társulatom tagjaival, hanem minden szervezővel és vendéggel együtt lenni, otthonosság érzetet adott. Mintha csak születésemtől fogva ismertem volna mindenkit. Ezen a három napon  olyan dolgot csináltam, amit imádok.

Jázmin, 15 éves

Mi a playback?

Játék

Közösség

Önismeret

Erő

Önbizalom

Tisztábban látás

Rugalmasság

Együttműködés

Összetartozás

Kibontakozás

Öröm

 Neked mi még?

És még visszajátszás!

6. OPT - Riegel Zoltán dobjai mellett

Ötvös Réka

Táncolj a tűzön át

Gyere táncolj a tűzön át

A dallam csábít már

Gyere hát táncolj a tűzön át

Érezd a ritmusát

A szívednek dallamát

Veszni ne hagyd most már

A lelkedet járja át

Gyere hát táncolj a tűzön át

Táncolj a tűzön át

Gyere hát táncolj a tűzön át

Engedd lelked szabadon szárnyalni!

KÉPEK


Fényképezte: Komáromi Zoltán

Egy frissítés vár jóváhagyásra

nézzük egymást. az ember egész’ megszokja ezeket az átlagos kedd délutánokat. már persze ha átlagosnak lehet mondani, hogy itt állok ebben az egyenhacukában, egy csapat „hányattatott sorsú” fiatal néz az arcomba, én meg az övékbe.
valamiféle szánalmat érzek kaparászni a szívem tájékán, - de az is lehet, hogy egy közelgő szívinfarktus első jele. nem is tudom, melyikben reménykedjek inkább.
ülnek itt velem szemben ezek a széksorokra felfűzött gyöngyök, te jó isten nekik még soha senki nem mondta, hogy azok, hogy bennük is megvan minden lehetőség.

… agyak a tartályban…

erre gondolok, mikor rájuk nézek, és látom, hogy ott ülnek a külvilágtól, az élettől elzártan, mert maguk sem hiszik, hogy nekik való, és csak egy okostelefonon tartják vele a kapcsolatot. látom, hogy azt hiszik, tőlünk vesznek el valamit azzal, hogy végig a telefonjukba temetkeznek.

Frászt.

Sajnálom őket, és sajnálom a sajnálatom, de nem tehetek mást, mi csak nézzük egymást, én csak a tükör vagyok, én csak a tükör vagyok. a jó úttörő ahol tud, segít, a jó tükör csak áll, mosolyog, és igyekszik azt visszaadni, amit látni szeretnének.
a rosszal senki nem akar szembesülni. az emberkereskedelmet, a veszélyt, anyát monoklival, apát részegen, magát egyedül, kiszolgáltatva, egy soha el nem fogyó elnyűhetetlen, feleslegesnek ítélt, szekrényszámok alapján kezelt gyerekkupac legalján senki nem akarja látni.

nem állják a tekintetetemet. zavartan feszengenek. kapaszkodnak abba, ami kézzel fogható, a telefonba.

még mindig arra gondolok, hogy bassza meg, ők sosem fogják megtudni. sosem fogják tudni, milyen áprilisban kirobbani a ház ajtaján és arra gondolni, hogy az élet szép. hogy milyen azon zsörtölődni, hogy anyukád hat szendvicset csomagol négy órára.

félnek az élettől. félnek kimenni oda, ahonnan eddig vadidegenek mutattak nekik dolgokat egy néhány colos képernyőn. ebben valahogy különbözünk, én élni szeretnék úgy igazán és táncolni és nevetni és kiabálni. nekik azt dübörgi a lelkem, hogy kapaszkodjatok egymásba, nézzetek fel, mert mindenre a válasz ott van a szemetek előtt, csak nézzetek fel a képernyőről! Itt vagyunk! Lássátok magatokat bennünk!

Írta: Bálint Lili

"Újra itthon!"

Szlovák Kollégiumban léptünk fel. Előtte nagy rohanásban voltam az idővel, magammal, illetve az energiát adó kávémmal, hogy mindenhol megjelenhessek teljes mivoltommal. Sikerült, küldetés teljesítve. Gondoltam.

Beléptem egykori iskolám ajtaján, és kavarogva törtek fel bennem az emlékeim. 13 évet töltöttem el itt. Reménykedtem az ismerős arcok pillantásában.

2013-02-26. Szlovák koleszban

Bejelentkeztem ideérkezésem történetével, majd rövid technikai szünet után kezdődött az előadás.

A közönség felé “hazaértem” kifejezéssel mutatkoztam be. Volt aki értette, hiszen ismerjük egymást, viszont a többségük idegen szemekkel nézett rám.

Úgy éreztem a szívem részekre oszlik. Egyrészt az emlékek világában ragadtam, másrészt a kíváncsiság hajtott. Idegennek éreztem a közönséget régi otthonomban. Az otthon, a playback világa lett nekem.

Az egyik mesélő igen ambivalensen, szaggatottan nyilatkozott a barátsággal kapcsolatos érzéseiről, kapcsolatokról, melyek fontosak, de megszakadnak. Mentőövként megajánlottam egy echot, mert úgy éreztem, ide ez kell. Bennem is visszhangzik. Nekem ki dob mentőövet?

Kiszakadtam a mindennapok rohanásából, s bár fizikailag lemerültem, érzelmileg feltöltődve tértem otthonomba, az ágyamba.

Írta: Pataki Kitti

“Csak ne látszódjak!”

Rég nem látott társak, ismerős helyszín, végre kikapcsolódok a BEG-ben! Gondoltam. Érzékeny vagyok mostanság - tombolnak bennem az érzelmek: düh? szorongás? félelem? mik ezek? Minden dolgot magamra veszek. NEM AKAROM, HOGY LÁSSANAK!!!! Nem állok készen, arra, hogy foglalkozzak a saját érzéseimmel.

Mások érzései meghozták a kedvemet: kíváncsiság, érdeklődés, unalom, bizonytalanság. A történetek: tanár-diák konfliktus, üldözéses álom, nevelő-diák konfliktus. Azután kiszabadultam érzékenységem fogságából. Levetettem egy súlyt magamról. Csak énekeltem. “Aki énekel, az nem fél”.

Ilyen még nem volt, de most úgy éreztem, ezzel adok a legtöbbet az előadásnak! Ezáltal magamnak! A belső csendet!

Írta: Pataki Kitti

A békési lakóotthon gyermekei.......

"Húú de sokan jöttek. Inkább eldobom a cigit. Megyek helyet foglalni. Nehogy kimaradjak." 

Sokan vannak. Meglepően nyitottak, jönnek a történetek. Nagyon közel vannak. Kicsi a tér.



Az egyik lány folyamatosan a mobilját nyomkodja. Kifele úgy tűnik, nem figyel. Pedig nagyon is ott van. De így egyszerűbb. Elbújva.

A tanár úr is emlékszik. Egy régi történetre. Babrálják a haját? Szegény lány.

A kedves nevelőnő? "Megint lógtam. Matek korrepetálásnál megbeszéljük????? Elárultam magam, nem is tudott a lógásról. Bünti jön, de megdumáljunk. Hisz szeret minket"

Nehéz sorsok. Sokan vannak. Talán így könnyebb nekem. Ha nincsenek olyan közel. Így egyszerűbb…… 

Rólunk - Petró Zsolt filmje

Élményszínház - kortárssegítő csoport

A felvétel a Sorsfonó Társulat és az Élményszínház közös tréningjén készült, az Összhang című előadásra hangolódva.

Mi érintett meg?

Megnézték a filmet. Az emberkereskedelemről.  Fiatal lánykák osztják meg történetüket. Megviselt bennünket, kortárssegítőket is, amikor láttuk. Amíg a lakóotthon fiataljai nézték, mi az előadásra készültünk, hogy segítsük őket feldolgozni a látottakat.

Pici társalgóban összebújva várták, hogy játszunk nekik. Riadt, kíváncsi, üres, dühös tekintetek villantak felém, amikor bemutattam a kortárssegítőket, akik nyitott, megértő mosolyukkal bátorították nézőiket szólásra.

J: Mi érintett meg a filmből? - kérdeztem egy idősebb érdeklődőnek tűnő sráctól. Elhúzta a száját, de válaszolt.

F1: Amikor terelték őket (a lányokat), mint a marhákat a vagonokba, hogy aztán Amsterdam utcáin kirakatokba tegyék őket. Elvették a szabadságukat.

J: Történt veled hasonló?

T1: Velem NEM!

J:Te hogy kerültél ide?- kérdem óvatosan, hogy közösen megtaláljuk a saját szálát a filmbeli történethez.

T2: Hát hogy!  - csattan fel az előtte ülő fiatalabb fiúból - hát jöttek a rendőrök, és vittek!

J: Elmeséled, hogyan történt?

A három testvér - mert hogy hárman voltak ott -, összerakták, kérdésekre a 3 évvel korábbi történetet.

T3: három dzsipp jött értünk, tele rendőrökkel, mint a kommandósok ugráltak ki a kocsikból és ugrottak be az udvarunkba. Anya csak állt és kiabált. Megdermedtünk, aztán futottunk, de hiába, összekapdostak bennünket. 

J: És elveszítettétek szabadságotokat ...

Echo technikával játszottuk vissza történetüket. Később kiderült, hogy öten voltak testvérek együtt, itt az otthonban. Ketten ma már a nagyvilágban, szabadon, mert hogy felnőttek, akik 18 évesek. Ugye?

Menekülés a valóság elől


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A filmet Komáromi Zoltán vezette fel
Játszók: Pataki Kitti, Kolarovszki Tímea, Hocz György (Sorsfonó Társulat),
Bálint Lili, Vikor Bence (Élményszínház)
Játékmester: Novák Magdolna

Hangos évindítás regösökkel

Felidéztük a téli szünet áldásait, megosztottuk egymással következő évi terveinket, és amíg a regösökre vártunk, megbeszéltük a csoportunk 4 kívánságát. Összegyúrtuk a biztonságra vágyást, az elengedést, a kitartást, az építő kapcsolatokat, az elismertséget, az önelfogadást.

Azután megérkeztek a regösök, bedobbantották magukat közénk és megkántálták nekünk az elengedést, a  bizonyosságot, a jó kapcsolatokat és a céltudatosságot ez évre, jókívánságukként. Majd a csoport megajándékozta őket egy rögtönzött playback játékkal összefonva a két korosztály hasonló élményeit. Megidéződött a zavarodottság, a megértés, megfelelni vágyás kényszere és levetése.