"Újra itthon!"

Szlovák Kollégiumban léptünk fel. Előtte nagy rohanásban voltam az idővel, magammal, illetve az energiát adó kávémmal, hogy mindenhol megjelenhessek teljes mivoltommal. Sikerült, küldetés teljesítve. Gondoltam.

Beléptem egykori iskolám ajtaján, és kavarogva törtek fel bennem az emlékeim. 13 évet töltöttem el itt. Reménykedtem az ismerős arcok pillantásában.

2013-02-26. Szlovák koleszban

Bejelentkeztem ideérkezésem történetével, majd rövid technikai szünet után kezdődött az előadás.

A közönség felé “hazaértem” kifejezéssel mutatkoztam be. Volt aki értette, hiszen ismerjük egymást, viszont a többségük idegen szemekkel nézett rám.

Úgy éreztem a szívem részekre oszlik. Egyrészt az emlékek világában ragadtam, másrészt a kíváncsiság hajtott. Idegennek éreztem a közönséget régi otthonomban. Az otthon, a playback világa lett nekem.

Az egyik mesélő igen ambivalensen, szaggatottan nyilatkozott a barátsággal kapcsolatos érzéseiről, kapcsolatokról, melyek fontosak, de megszakadnak. Mentőövként megajánlottam egy echot, mert úgy éreztem, ide ez kell. Bennem is visszhangzik. Nekem ki dob mentőövet?

Kiszakadtam a mindennapok rohanásából, s bár fizikailag lemerültem, érzelmileg feltöltődve tértem otthonomba, az ágyamba.

Írta: Pataki Kitti

“Csak ne látszódjak!”

Rég nem látott társak, ismerős helyszín, végre kikapcsolódok a BEG-ben! Gondoltam. Érzékeny vagyok mostanság - tombolnak bennem az érzelmek: düh? szorongás? félelem? mik ezek? Minden dolgot magamra veszek. NEM AKAROM, HOGY LÁSSANAK!!!! Nem állok készen, arra, hogy foglalkozzak a saját érzéseimmel.

Mások érzései meghozták a kedvemet: kíváncsiság, érdeklődés, unalom, bizonytalanság. A történetek: tanár-diák konfliktus, üldözéses álom, nevelő-diák konfliktus. Azután kiszabadultam érzékenységem fogságából. Levetettem egy súlyt magamról. Csak énekeltem. “Aki énekel, az nem fél”.

Ilyen még nem volt, de most úgy éreztem, ezzel adok a legtöbbet az előadásnak! Ezáltal magamnak! A belső csendet!

Írta: Pataki Kitti

A békési lakóotthon gyermekei.......

"Húú de sokan jöttek. Inkább eldobom a cigit. Megyek helyet foglalni. Nehogy kimaradjak." 

Sokan vannak. Meglepően nyitottak, jönnek a történetek. Nagyon közel vannak. Kicsi a tér.



Az egyik lány folyamatosan a mobilját nyomkodja. Kifele úgy tűnik, nem figyel. Pedig nagyon is ott van. De így egyszerűbb. Elbújva.

A tanár úr is emlékszik. Egy régi történetre. Babrálják a haját? Szegény lány.

A kedves nevelőnő? "Megint lógtam. Matek korrepetálásnál megbeszéljük????? Elárultam magam, nem is tudott a lógásról. Bünti jön, de megdumáljunk. Hisz szeret minket"

Nehéz sorsok. Sokan vannak. Talán így könnyebb nekem. Ha nincsenek olyan közel. Így egyszerűbb…… 

Rólunk - Petró Zsolt filmje

Élményszínház - kortárssegítő csoport

A felvétel a Sorsfonó Társulat és az Élményszínház közös tréningjén készült, az Összhang című előadásra hangolódva.

Mi érintett meg?

Megnézték a filmet. Az emberkereskedelemről.  Fiatal lánykák osztják meg történetüket. Megviselt bennünket, kortárssegítőket is, amikor láttuk. Amíg a lakóotthon fiataljai nézték, mi az előadásra készültünk, hogy segítsük őket feldolgozni a látottakat.

Pici társalgóban összebújva várták, hogy játszunk nekik. Riadt, kíváncsi, üres, dühös tekintetek villantak felém, amikor bemutattam a kortárssegítőket, akik nyitott, megértő mosolyukkal bátorították nézőiket szólásra.

J: Mi érintett meg a filmből? - kérdeztem egy idősebb érdeklődőnek tűnő sráctól. Elhúzta a száját, de válaszolt.

F1: Amikor terelték őket (a lányokat), mint a marhákat a vagonokba, hogy aztán Amsterdam utcáin kirakatokba tegyék őket. Elvették a szabadságukat.

J: Történt veled hasonló?

T1: Velem NEM!

J:Te hogy kerültél ide?- kérdem óvatosan, hogy közösen megtaláljuk a saját szálát a filmbeli történethez.

T2: Hát hogy!  - csattan fel az előtte ülő fiatalabb fiúból - hát jöttek a rendőrök, és vittek!

J: Elmeséled, hogyan történt?

A három testvér - mert hogy hárman voltak ott -, összerakták, kérdésekre a 3 évvel korábbi történetet.

T3: három dzsipp jött értünk, tele rendőrökkel, mint a kommandósok ugráltak ki a kocsikból és ugrottak be az udvarunkba. Anya csak állt és kiabált. Megdermedtünk, aztán futottunk, de hiába, összekapdostak bennünket. 

J: És elveszítettétek szabadságotokat ...

Echo technikával játszottuk vissza történetüket. Később kiderült, hogy öten voltak testvérek együtt, itt az otthonban. Ketten ma már a nagyvilágban, szabadon, mert hogy felnőttek, akik 18 évesek. Ugye?

Menekülés a valóság elől


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A filmet Komáromi Zoltán vezette fel
Játszók: Pataki Kitti, Kolarovszki Tímea, Hocz György (Sorsfonó Társulat),
Bálint Lili, Vikor Bence (Élményszínház)
Játékmester: Novák Magdolna

Hangos évindítás regösökkel

Felidéztük a téli szünet áldásait, megosztottuk egymással következő évi terveinket, és amíg a regösökre vártunk, megbeszéltük a csoportunk 4 kívánságát. Összegyúrtuk a biztonságra vágyást, az elengedést, a kitartást, az építő kapcsolatokat, az elismertséget, az önelfogadást.

Azután megérkeztek a regösök, bedobbantották magukat közénk és megkántálták nekünk az elengedést, a  bizonyosságot, a jó kapcsolatokat és a céltudatosságot ez évre, jókívánságukként. Majd a csoport megajándékozta őket egy rögtönzött playback játékkal összefonva a két korosztály hasonló élményeit. Megidéződött a zavarodottság, a megértés, megfelelni vágyás kényszere és levetése.