Lakóotthonos fellépésről

Kb. 45-50 perces autóút után kiszállva, egy kedves nevelőnő fogad minket. Bevezet minket az épületbe. Ez egy lakóház. Kicsi, családias, mégis idegen.

Először jártam ilyen fellépésen. Megilletődtem. Féltem. Mégis nyitottam próbáltam befogadni az impulzusokat. A fiatalok megnézték a videót. Majd következtünk mi. Kevesen voltak, és közel a színpadhoz. Valahol súrolták a szférámat. Átadtam magam a történeteknek. Hallgattam őket, játszottam. Meglepődtem a visszajelzésükön. A feszültségük nevetésben tört felszínre. A saját feszültségem mélyen maradt. A történeteik megérintettek. Elérzékenyedtem. Rájöttem arra, hogy vannak rossz napjaim, de az ő életükhöz képest nagyon szerencsés vagyok!

Írta: Pataki Kitti

A dévaványai gyermekotthon lakóinak..

Gyújtsátok meg a bokavillantós trapéznadrágokat és a kinyúlt pulóvereket, hogy egy se legyen a más levetett tollával ékeskedő, szárnyaszegett madár! Gyújtsátok meg a hajnyírókat, hogy egy copf se legyen többé a praktikum áldozata! Gyújtsátok meg a rozsdás szélű tükröket, a kiégetett függönyöket, gyújtsátok meg a pengét, amivel Karak fejét szétvágták, gyújtsátok meg a menzaszagot, hogy ne legyen többé gyerek, aki nem lát szépet! Gyújtsátok meg a gátakat, hogy a sok gyerek-szigetből egy nagy kontinens legyen, hogy ne egymástól tanulják meg védeni magukat. Gyújtsátok meg a küszöböket, hogy egy gyerek se maradjon kívül a családjáén. Gyújtsatok, gyújtsatok nagy tüzeket, hogy a melegükből jusson nekik is.

Írta: Bálint Lili

Egy „első igazi fellépés”margójára

Megérkezünk. Időutazunk. Nem leszünk elegen. Rosszul van, otthon hagyta, éhes. Mindegy. Megoldjuk. De még hogy! Bemelegítünk. Nevetünk. Érkeznek. Odaugrom. Aláírják. Leülnek. Meglepődnek. Nem zavartatjuk magunkat. Érkeznek. Leülnek. Néznek. Kötelező. Várnak. Mutatni, megfogni, lenyűgözni kell.
Elkezdjük. Köszönik, hogy elfogadtuk. A végén banán.

- Már nem jöttünk hiába – jegyzem meg magamnak, miközben az ország legfiatalabb játékmestere a bevezető szöveget mondja. Kard, pajzs, címer.., sok minden eszünkbe juthat róla… - Naná, - folytatom magammal a magasröptű beszélgetést- leginkább az, hogy egy címeres ökör vagyok, amiért ebbe beleugrottam – nézek végig a sok gyanakvó szempáron. Mindenkinek idegen ez a dolog, várják mi sül ki belőle. – Itt több ismeretlen van, mint bármelyik egyenletben, amit eddig meg kellett oldanom. Na, mindegy, gyerünk, sehogy még úgysem volt. 

Mire idáig jutok a filozofálásban, kiderül, többeknek ismerős már a playback. Erről szól az első történet: a korábbi társulattal és az új emberekkel kapcsolatban érzett ambivalenciáról mesélnek. Aztán fokozatosan enyhül a légkör, jönnek a történetek a helykeresésről, a távolságról, az otthontól való elszakadástól, a Pestre költözött nővérről, az álmokról, a grízes tésztáról, a grízes tésztáról szóló álmokról, egy nagymama szeretetéről és tanításáról. Váltakoznak a technikák: jelenet, folyékony szobor, ambivalencia, narráció stb. 

Észre sem vettem és a végére értünk, alig tudok választani, melyik belső konfliktust jelenítsem meg a lezáró tablóban. Eseménydús másfél óra volt, sok mély érzelem került felszínre. Örülök, hogy részt vehettem benne, annak ellenére, hogy az elején legszívesebben elszaladtam volna. És még a banán is finom volt.

Írta: Bálint Lili

Ismerős ismeretlenség

Újra örömmel hallom, hogy megyünk a Széchényi Kollégiumba. Ez már a harmadik évem, amikor ott fellépünk. Tehát nem volt ismeretlen a helyzet, sem a helyszín.

Megérkeztünk, rég látott társ is csatlakozott ez alkalomból. Bemelegítettünk, mindenki megkapta a ráruházott feladatot.

Megérkezett a közönség, és soraikban felfedezni vélek néhány ismerős arcot. Izgultam és kíváncsian vártam mi fog történni. Érdekeltek a történetek és a visszajátszódó játék is.

Bele is vágtunk. Magdi bemutatta a társulatot köztük engem is, majd átadta a stafétát. Készültem a helyzetre, és belevágtam gondolataimmal. KARD, PAJZS, CÍMER. Konfliktusokat előidéző szimbólumok. Értékeket képviselnek. Az értékek pedig bennünk vannak, magunkkal hozzuk. A kollégisták is hoznak magukkal otthonról értékeket. Most is ez történt. Az előadás elején még kiderült, hogy a jelenlévők fele önszántából érkezett, semmilyen kötelező jelleggel, ez meglepett és öröm szikrát gyújtott a szememben.

Következő érzések voltak az est fénypontjában: kíváncsiság, betegség, vágyakozás, elengedés, visszaemlékezés, távolság, nagyi, szakma, otthon-kollégium.

Érdekes felfedezést tettem még. Ebben a kollégiumban harmadjára fordulok meg fellépések során. Az előadás címe három szóból áll. Az Élményszínháznak három éve vagyok a tagja.

Köszönöm ezt a csodálatos estét a Közönségnek, a szervezőknek, a Játszóknak: Lili, Laci, Bence, Nóri, Timi, Magdi, a fotósnak: Jázmin és Magdi.

Játékmester: Pataki Kitti

"Elmétek legyen összhangban a mindenség törvényeivel; testetek legyen összhangban a mindenség mozgásával; testetek és lelketek váljon eggyé, forrjon egybe a mindenség működésével!"
(Uesiba Morihei, aki egy legyőzhetetlen harcos volt)

Írta: Pataki Kitti                                                                                Képek itt

Mindenkiben ott van!

Lajhár; Fáradt; B, mint; Légies; Komisz; Félős; Csalódott 

alliterációkkal érkeztek ma a fiatalok. Ki-ki a saját állapota szerint.

Új érdeklődőt köszönthettünk a csapatban, mégpedig fantáziálás formájában. Ez mindig nagyon izgalmas dolog számomra. Egyrészt érdekes figyelni, milyen "verseny" alakul ki  "befogadás" során a fiatalok között, más rész nagyon jó látni, mennyire rátudnak hangolódni az új jövevényre. Elfogadóan, előítélettel vagy épp előítéletmentesen.

A fantázia virágzása

Leila története igen erős vélemény különbséget váltott ki, és megmutatta magát az a fránya kis előítélet is. Bátran kiálltak a saját álláspontjuk mellett, elmondták véleményüket, de hatalmas döbbenetet váltott ki mindenkiből a felismerés, hogy milyen észrevétlenül tudunk olyan történetet látni valami mögé információ hiányában, ami valójában nem is létezik.

A Nílus két partja

A mesélőszékben végre megnyíló fiatal srác beszélt a szereplés, stressz, felelés okozta  szorongásáról és a biztonságot adó otthonba való érkezés öröméről. A játszók egy átváltozásban mutatták meg e két érzés mélységét. A szorongást, ami némán, hangtalanul támad, illetve az örömöt adó biztonság, ami a szülők karjaiban teljesül ki.

Írta: Kolarovszki Tímea

Múlt, jelen, jövő!!!

Mai alkalom a múltról: nyárról, jelenről: évnyitó, és a jövőről: terveinkről szólt.
H.N. megosztotta rövid meséjében az Újráját, vagyis azt, hogyan élte meg a mai napot, milyen értékeket hordoz magával maga a csoport és mit jelent számára. Ezt átváltozással valósították meg a játszók.

Nyüzsgés

Következett T.L. története, amely visszarepített minket a nyárba egy kicsit. Megosztotta, milyen feszültséggel jár egy egy szituáció és a felkészültség megnyugvást eredményez. Paletta technikával tükröztek a játszók.

Feloldódás

Végül P.K. szerette volna látni és hallani magát a színpadon. Újabb zűrös napok állnak előtte ebben a tanévben, és erről mesélt. Az információ amit kapott kissé előnytelenül jutott el hozzá.

Érzés - gondolat - cselekedet

Az érzésvilág ami körül ölelte a mai találkozást úgy telt, mintha csak egy hete találkoztunk volna. Olyan gördülékeny, tartalmas, érdekes, feltöltő, felszabadult pillanatokkal gazdagodtunk, amelyek a hétköznapjainkban visszakacsintanak. Szükségünk van a csoportban, arra, hogy meghallgassuk egymást, ahhoz, hogy meghallhassuk magunkat!!

Papagájvirág harisnyából

A mai nap a búcsút is elhozta hozzánk, ami egyben egy új kezdet.

Írta: Pataki Kitti

Amikor megérkeztünk az V. OPT találkozóra senkit sem ismertem, mindenkivel magázódtunk . Távozáskor mindenki ismerős volt és meleg öleléssel búcsúztunk.

A három nap alatt különböző workshopokon vehettem részt. Nekem legjobban a Fabulatóriumé, együtt a színpadon látássérült barátainkkal workshop tetszett. Itt kaptunk egy szemüveget amin két apró lyuk volt, ebben kellett playback-elni. Nekem is alkalmam volt viselni ezt a szemüveget. Mindenki aki felvette a szemüveget, elmesélte azt, hogy mit érzett. " Bár távolról a szemüvegen lévő két lyuk olyan apró mégis mikor belekerül valaki abba a helyzetbe, hogy viselnie kell vagy Csiri esetében együtt kell vele élni akkor rájön, hogy az a két lyuk olyan hatalmas. "

Megtanultam, azért mert valaki sérült attól ugyanúgy tud payback-elni.

Fabulatorium, workshop

És mit is tanultam igazából ezen OPT-n??

Megtanultam, a különböző playback társulatok mindig ott lesznek azok számára akinek valami jó, rossz, izgalmas, szomorú, megható vagy vicces történetük van.

Figyel a közönség....... Kaméleon társulat

Írta: Hajdú Nóra

2015.

Fényképek: Komáromi Zoltán és a Fabolatorium Playback Társulat

V. Országos Playback Találkozó Szolnokon

V. OPT, az az az első OPT-m!

Séta a tiszaligeti táborba

 

Kezdetét veszi a playback-birodalom. Előadás, előadás hátán. Érzések, élmények, történetek. Szívélyes fogadtatás, játékok, ismerkedések, tanulás, befogadás. Minden egyes pillanatban ott volt a lendület, tudásszomj, öröm, könnyedség, barátság, várakozás, kellemes fáradtság, köszönet, hála, néha egy kis irónia, biztonság, elégedettség, büszkeség, határozottság, bizalom, őszinteség és még rengeteg csodás emberi érzés.

A szülinapi torta

Meglepetés is ért!! Abban a tudatban voltam az előadás előtti 5. percig, hogy közösen vezetjük Magdival az előadást. Előtte is izgalom volt jelen a szervezetemben. Az előadás kezdetén mind ez elszállt. Kíváncsian vártam a történeteket, érzéseket, visszajelzéseket. Mostanra megtapasztalhattam azt milyen a NAGYok közt lenni, köztük olyat mutatni, büszkeséggel tölti el őket, hogy olyan generáció követi őket, akik szintén a PLAYBACK SZERELMESEI!!

A playback szerelmes közönség

A társaim biztonságot sugároztak felém. Határozottan megvalósítottam az elképzeléseimet. Az új ˝mutatvány˝ lenyűgöző hatással volt a nagyérdemű közönségre és ez megadta az ÖSSZHANGOT mindenkivel. Röviden néhány mondat az előadásunk témáiból: fájdalom, feszültség, kíváncsiság, megérkezés, találkozás, kapcsolat, meghökkenés, találékonyság, szuvenír, elengedés, megérzés, irónia, ˝rémálom˝, pillanat és örökkévalóság. Mind a közönség, mind a játszók, sőt még a saját emlékezetembe beleégtek ezek a pillanatok. Különleges ajándék volt.

"A pillanat és az örökkévalóság"

Hálával tartozom a mentoraim felé. Hiszen ők segítettek eljutni idáig. Célom ebben a három napban a fejlődés volt. Úgy érzem sikerült. Eljutni, tanulni, emlékezni.

Köszönettel tartozok még a szervezőknek a gördülékeny, élménydús, érdekfeszítő programokért, időtöltésért!

 

A házigazda Kaméleon Társulat

2015.          

Pataki Kitti       
Élményszínház

Képek: Komáromi Zoltán

A három napos program támogatói:   

 

Nyári Playback színház tréning 13-16 éveseknek!

Szeretnél magabiztosabb lenni, mindennapi konfliktusaidat, indulataidat hatékonyabban kezelni? Szeretettel várunk rögtönző színházi tréningre, ha szeretsz játszani, ha fejlesztenéd önismeretedet! Itt tanulhatsz improvizációs technikákat, növesztheted kreativitásodat, spontaneitásodat, érzelmi intelligenciádat.
Időpont:
I) 2015. július 27 – 31., 11.00 - 16.00h
II) 2015. augusztus 24 – 28., 11.00 - 16.00h
Ebéd a Méteres Étteremben
Szervező: MI-ÉRTÜNK Prevenciós és Segítő Egyesület
Helye: Békéscsaba, Kazinczy u. 6/1. (a Tűzoltósággal szemben), csoportszoba és park
A foglalkozás jellege: önismereti, társas készségfejlesztés, rögtönző színházi képzés
Célközönség: 13 – 16 éves korosztály
Részvételi díj: 15.000, -Ft/ fő/ turnus
Kapcsolattartó: Kolarovszki Tímea, Békéscsaba, Kazinczy u. 6/1., tel.: 66/444 - 846, 70/415-6609, 20/417-6946, e-mail: miertunk@gmail.com. Jelentkezés maximum 12 fő számára, minden hónapban 18-áig.
Egyéb megjegyzés: a tréning vezetője Novák Magdolna mentálhigiénés szakember, pszichodráma vezető, tel.: 30/3700 - 881

Három ezüst, egy piros ...

... tanúsítványt osztottunk ki, ebben a tanévben végzett fiatalok között. Hárman playback színházi játszó, Tobai László Richárd, Tuna Jázmin Ajándék, Samu Klaudia első oklevelüket kapták. Pataki Kitti a játszó, a játékmesteri, és a ko-vezető mellé, idén megszerezte önálló csoportvezetői elismerését is.

Pataki Kitti, 20 éves

Samu Klaudia, 15 éves

 

Tuna Jázmin, 13 éves

Tobai László, 17 éves

Mi többiek, Gratulálunk!

A pillanat és az örökkévalóság

Ma Orosházán találkoztunk segítőként dolgozó szakmai közönségünkkel a "Szenvedély és művészet" című KEF Konferencián.

  

Módszerbemutató playback színházi előadásra hívtak bennünket. Készülődvén, az előző estén matematikáztam. Íme:

2007 óta mintegy 80 fő diák fordult meg tréningjeinken, 47 főt képeztünk, aki kiállt képviselni magát és kortársait a playback színház színpadára. Közülük 17 fő több, mint egy tanéven keresztül dolgozott a csapattal, átlagban három évig számíthatunk rájuk.  Bár az egyetemről is vissza-visszatérnek, de már csak látogatóba. Néhányan bekapcsolódnak a felnőtt Sorsfonó Társulat játékába. Élményszínházunk nyolc éve alatt 78 előadás és 33 workshop van a diákközösség mögött önállóan és a felnőtt társulattal közös alkotásban. Mintegy 2700 fő közönséggel játszottunk színházat együtt.

Yanning Guillevic: A pillanat és az örökkévalóság

Lassan melegedett ránk, a módszerre, az önmegmutatásra a segítő szakma. De minden várakozó pillanatot megért, oly mély feltárulkozással zártuk a találkozást. Andi az együtt lenni olyan emberekkel, akik hisznek az életünk végéigtartó fejlődés lehetőségében, aki képesek újra és újra adni önmagukat -  közösség érzésével melegedtünk. Majd Gábor osztotta meg feszültsége és várakozó érzése mögöttes tartalmait, amiben kissé kuszán keresgéltük a fogódzókat. Réka anyaságának aktuális elengedés történetét mesélte el a mesélő szék varázsában. Majd tovább fonta a családi szálat Orsi, szüleiről való leválásának konfliktusaiban szabadságvágyát fogalmazta meg. Enikő ambovalencia története a dühe és a sajnálata között billegett. Végül Judit tette fel a kérdést történetével valamennyiünk helyett: elég jó anya vagyok?

 

Vajon elég jó segítő vagyok? Ezt a kérdést nézőként, mesélőként, játszóként, játékmesterként egyaránt hallani véltem.

 

Az élményesek végül egy tablóban összefoglalták, nekik mi fontosat adott a találkozás, gyönyörű keretet adva az együttes élmény építő ajándékának.

A Nemzetközi Playback Színház Hálózat alapszabálya nagyon jól összefoglalja a játék célját: „A playback színház megerősíti a személyes élmény fontosságát és méltóságát, közelebb hozza az embereket, ahogyan látják emberségüket, amely közös bennük és képessé teszi az embereket, hogy új módon lássák életüket”. Ezt ma egy nézőnk, Andi így fogalmazta meg: "Két történet is megérintett, olyan volt, mintha rólam szólt volna".

 

 

Játszók:

Szajkó Kinga, Knyihár Ildikó, Kolarovszki Tímea csoportvezető, Pataki Kitti, Vikor Bence

Játékmester:

Novák Magdolna
A fényképeket Kálmán László készítette 

 

 

Szenvedélymesék

A Belvárban egészség napot szervezett az Esély Szabadidő Klub. 14 állomáson gyűjtötték a gyerekek beváltandó pontjaikat, melyet gyümölcslére, teljes kiőrlésű pogácsára cserélhettek. 

Az Élményszínházunk három osztállyal találkozott a nap folyamán, három közösséggel, három előadással, melyben közösen játszottunk színházat a fiatalok egészséges szenvedélyeikről szóló történeteikkel.

A hatodikosok kíváncsisága, majd lelkesedése, mesemondó hajlandósága megindító volt. Mint Holle anyó jószívű szolgálójából az arany, úgy gurult belőlük a történet az életükből. Meséltek a barátság megtartó erejéről,  a biztonságról és ebben a bizalomban megmutatták félelmüket is.

A hetedikesek visszafogottsága nehezen nyikorgó ajtónak tűnt, végül előkukuicskált az úszás szenvedélye,  a csapathoz tartozás és az egyéni belső harc az idő legyőzésével.

A nyolcadikosok és nevelőjük története érintett meg engem a legjobban. A bizalom és becsapottság érzéseit szedtük darabjaira és néztük meg különböző aspektusból. A hatalom és a kiszolgáltatottság, a felajánlás és a megvonás csapdájában kerestük az igazgyöngyöt a kagylóban. Köszönjük a bizalmat!

Játszók: Knyihár Ildikó 12.o., Tuna Jázmin Ajámdék 7. o., Szajkó Kinga 11.o., Tobai László 11.o., Kolarovszki Tímea, csoportvezető, Hajdu Nóri 7.o., Sallai Tamás 9.o.
Játékmester : Novák Magdolna, csoportvezető

Mesével mondom el, hogy szeretlek

Tűz! Tűz! JajJajjjj! Csssssssss! Reccs! ÁÁÁÁÁlom! Titok. Nyíííhahaa! Ösvényen, Törpe. Palotában Levél. Szeretünk!

Hetente találkozunk azokkal a diákokkal, akik az Élményszínház kortárssegítői, vagy azok lesznek. A mai napon a kórus technika előkészítéseként  mesét írtunk közösen. Heten, egymáshoz fűzve emlékeinket, félelmeinket és vágyainkat görgettük a történetet. Majd körönként újra és újra szűkebbre fogalmazva,   ki-ki kibújtatta a lényeget, mint babszemből az égigérő paszujt.

Az égig érő paszuj (Mesében élő lélek - Sorsfonó Társulat, 2015.03.11.)

Közben a tűzoltóautók szirénázva dübörögtek el az ablak előtt. Ahogy kint, úgy bent. De a meséknek mindig jó vége van.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi város, ahol hatalmas tűz ütött ki egy társasházban. Az egyik házban, ahol egy özvegy édesanya két gyermekével élt, nagy baj történt. Mind a hárman füstmérgezésben meghaltak.  A gyerekek nagyon jó testvérek voltak, ezzel is segíteni próbáltak édesanyjuknak. De volt egy nagy titkuk, amit nem mertek elmondani édesanyjuknak. Amikor a tűzoltók megérkeztek, akkor terjedt át a pajtára a tűz és a háromtagú családot elrekesztette a külvilágtól a leszakadt pajtaajtó. Ekkor, saját sikoltó hangjára, álmából verejtékezve ébredt  az anya.

T. Winkler Attila: Mesék városa

Eszébe jutott, hogy van egy titkos ládika, amit most elővett a rejtekéből. A ládikában egy szelence, amiben egy marék parázs szikrázott még. Azt kezébe vette és lement a pajtába, ahol egyetlen szerencsétlen gebéjük hevert a sarokban, és megetette vele a parazsat, hogy az nyomban tüzes paripává változott. A paripa elindult a sűrű sötét erdőbe, és egy ösvényre lelt, ami egy palotához vezetett. Ekkor megjelent előtte egy törpe, aki kinyitotta a palota ajtaját, hogy az bemehessen. A palotában az édesanya elolvasta a gyermekei titkos levelét, amiben azt írták, hogy nem baj, ha újból szerelmes lesz, megengedik neki, hogy új férjet hozzon a házhoz.

Másnap a Sorsfonó Társulat előadásán Koszecz Sándor történeteit hallgattam és lehettem szereplője életmeséinek. A szálak összefonódnak. A mese az alap. A ház alapja, ahol a mesemondó mama keze munkáját, és életét őrzik a falak azóta is. Ifjak és Ősök, Szülők és Fiak, kik mesén nőttünk fel, egy nyelvet beszélünk, még ha néha nem is értjük, de érezni érezzük egymást.

Toborzás 2015

Szeretettel várjuk azokat a fiatalokat, elsősorban 8-9-10 évfolyamos diákokat, akik szívesen kapcsolódnának színházi játékkal, önismerettel, kortárssegítéssel alkotó csapatunkhoz.  Hetente keddenként találkozunk, 17.30-19.00 óráig vagyunk együtt.

Gyere nézd meg, kik vagyunk, mit csinálunk! Majd eldöntöd, maradsz-e. Közösségi szolgálathoz választhatod ezt a munkát is, ha megtetszik.