Generációk találkozása az Életfában

Az újonnan képződött  kortárssegítők fellépési lehetőségét keresve fogalmazódott meg az ötlet: találkozzunk az idős és szép korú generációval. Az Életfa vezetője Such Tamara örömmel vette ötletünket és megszerveztünk egy playback színházi előadást, számítva az ottlakók gazdag életmesetárára.

Életfa - Dávid Júlia alkotása

Komótosan kezdődött az előadás az érzések, hangulatok megfogalmazásával, majd négy történettel ajándékoztak meg bennünket a bölcsek.

A fiatalok látványa megidézte saját fiatalságukat és hallhattunk mesét az iskolakezdésről, a mai tabletthez hasonló palavesszős tábláról, és arról, hogyan lett a jeles tanulónak mégis bizonyítványa. Azután az első látásra szerelemről, ami máig tartó szeretetben ápolódik az empátiájuk, egymás iránti tiszteletük által egymás kiegészítésében.

Majd a bizalom földjében megfogant fájdalmas történet is: nehéz bekerülni az otthonba, elszakadni a megszokottól, a sajáttól. Két év kellett Józsefnek a beilleszkedéshez. Most barátokkal körülvéve tartalmasan éli életét.

Ahogy a mesélő fiát játsszó kortárssegítőmegfogalmazta: "Örökké a fiad maradok és örökké az apám leszel". A nézők közötti suttogás elért hozzám: "Jól elkapták a lényegét!" 

Játsszók: Bánszki Szimonetta, Borszéki Krisztina, Hrabovszki Dániel, Kiss Jázmi, Kolarovszki Tímea, Varga Dávid;
 Játékmester Novák Magdolna 

Az előadás megvalósítói, azok a fiatalok, akik most először léptek fel, a lámpalázzal álltak színpadra, de valamennyien most először játszottak idős generációnak. Megható találkozás volt. A nézők és játsszók krízisei össze-összecsendültek.

"Az új élethelyzet az egyensúly fölborulásával, krízissel, kerülőutakkal jár együtt, a növekedés pedig fájdalommal, de ezek mind fejlődésünk szükségszerű állomásai. 

Az égig érő fa megmászása valójában személyiségfejlődésünk, érzelmi fejlődésünk útját mutatja meg. 

Személyiségünk kiteljesedése egy életen át tartó folyamat, amelyben újból és újból meg kell találnunk az egyensúlyi állapotunkat. 

Az integritás érzését akkor éljük meg, ha a mesehőshöz hasonlóan mi is elszántan mászunk, kapaszkodunk, rugaszkodunk az égig érő fa tetejére, hol itt lógva, hol ott lógva, ameddig a hetedik rend gúnya le nem szakad rólunk, és a hetedik pár bocskor le nem kopik a lábunkról."

(Részlet a Mesepszichológia könyvből)

A képeket Piros Szilárd készítette.

Írta Novák Magdolna