Lakóotthonos fellépésről

Kb. 45-50 perces autóút után kiszállva, egy kedves nevelőnő fogad minket. Bevezet minket az épületbe. Ez egy lakóház. Kicsi, családias, mégis idegen.

Először jártam ilyen fellépésen. Megilletődtem. Féltem. Mégis nyitottam próbáltam befogadni az impulzusokat. A fiatalok megnézték a videót. Majd következtünk mi. Kevesen voltak, és közel a színpadhoz. Valahol súrolták a szférámat. Átadtam magam a történeteknek. Hallgattam őket, játszottam. Meglepődtem a visszajelzésükön. A feszültségük nevetésben tört felszínre. A saját feszültségem mélyen maradt. A történeteik megérintettek. Elérzékenyedtem. Rájöttem arra, hogy vannak rossz napjaim, de az ő életükhöz képest nagyon szerencsés vagyok!

Írta: Pataki Kitti

A dévaványai gyermekotthon lakóinak..

Gyújtsátok meg a bokavillantós trapéznadrágokat és a kinyúlt pulóvereket, hogy egy se legyen a más levetett tollával ékeskedő, szárnyaszegett madár! Gyújtsátok meg a hajnyírókat, hogy egy copf se legyen többé a praktikum áldozata! Gyújtsátok meg a rozsdás szélű tükröket, a kiégetett függönyöket, gyújtsátok meg a pengét, amivel Karak fejét szétvágták, gyújtsátok meg a menzaszagot, hogy ne legyen többé gyerek, aki nem lát szépet! Gyújtsátok meg a gátakat, hogy a sok gyerek-szigetből egy nagy kontinens legyen, hogy ne egymástól tanulják meg védeni magukat. Gyújtsátok meg a küszöböket, hogy egy gyerek se maradjon kívül a családjáén. Gyújtsatok, gyújtsatok nagy tüzeket, hogy a melegükből jusson nekik is.

Írta: Bálint Lili