"Reggel fölkelünk a szokásos kapkodás közepette, azon imádkozunk, nehogy otthon hagyjunk valamit, s elindulunk oda, ahová többségünk csak muszájból jár. A rettegett szó: ISKOLA. A nap végén hulla fáradtan haza esünk, hogy felkészülhessünk a következő "műszakra". Szürke hétköznapok... Lehetne ezt színesebbé tenni? Egy javaslat, amit mindenkinek szívből ajánlok: a rögtönző színház. Mi ez? ........"
............"Mikor segítői vizsgámat letettem, mint egyfajta továbbképzést fogadtam. Csak később tudatosult bennem, mibe is csöppentem. Olyan a közösségünk, mint egy nagy család: nem egyszer itattuk már együtt az egereket, vagy dőltünk a nevetéstől. Itt tényleg mindent - félelmet, haragot, örömöt, tapasztalatot - kibeszélhetsz magadból, hiszen a körből nem jut ki információ senkiről.
Közben pedig megtanulhatod kezelni a konfliktusokat, egyfajta rutint kapsz, hogyan fejezd ki magad, így például nem izgulsz annyira, ha felelned kell. Egyszóval, itt önmagad lehetsz, nem néznek ki. Gyere és mutasd meg, milyen vagy! Tanulj a magad és mások hibáiból, megmutatjuk neked, mások hogyan látnak téged. Meséld el, mi történt veled aznap, és akár újra átélheted, vagy egy külső szemlélő szempontjából láthatod a dolgokat!"
(A teljes cikk megjelent a CSAK Békéscsaba Városi Diákújság 2008. februári számában)
írta: Mihalecz Mónika
