Kb. 45-50 perces autóút után kiszállva, egy kedves nevelőnő fogad minket. Bevezet minket az épületbe. Ez egy lakóház. Kicsi, családias, mégis idegen.
Először jártam ilyen fellépésen. Megilletődtem. Féltem. Mégis nyitottam próbáltam befogadni az impulzusokat. A fiatalok megnézték a videót. Majd következtünk mi. Kevesen voltak, és közel a színpadhoz. Valahol súrolták a szférámat. Átadtam magam a történeteknek. Hallgattam őket, játszottam. Meglepődtem a visszajelzésükön. A feszültségük nevetésben tört felszínre. A saját feszültségem mélyen maradt. A történeteik megérintettek. Elérzékenyedtem. Rájöttem arra, hogy vannak rossz napjaim, de az ő életükhöz képest nagyon szerencsés vagyok!
Írta: Pataki Kitti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése