Tűz! Tűz! JajJajjjj! Csssssssss! Reccs! ÁÁÁÁÁlom! Titok. Nyíííhahaa! Ösvényen, Törpe. Palotában Levél. Szeretünk!
Hetente találkozunk azokkal a diákokkal, akik az Élményszínház kortárssegítői, vagy azok lesznek. A mai napon a kórus technika előkészítéseként mesét írtunk közösen. Heten, egymáshoz fűzve emlékeinket, félelmeinket és vágyainkat görgettük a történetet. Majd körönként újra és újra szűkebbre fogalmazva, ki-ki kibújtatta a lényeget, mint babszemből az égigérő paszujt. .JPG) |
| Az égig érő paszuj (Mesében élő lélek - Sorsfonó Társulat, 2015.03.11.) |
Közben a tűzoltóautók szirénázva dübörögtek el az ablak előtt. Ahogy kint, úgy bent. De a meséknek mindig jó vége van.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi város, ahol hatalmas tűz ütött ki egy társasházban. Az egyik házban, ahol egy özvegy édesanya két gyermekével élt, nagy baj történt. Mind a hárman füstmérgezésben meghaltak. A gyerekek nagyon jó testvérek voltak, ezzel is segíteni próbáltak
édesanyjuknak. De volt egy nagy titkuk, amit nem mertek elmondani
édesanyjuknak. Amikor a tűzoltók megérkeztek, akkor terjedt át a pajtára a tűz és a háromtagú családot elrekesztette a külvilágtól a leszakadt pajtaajtó. Ekkor, saját sikoltó hangjára, álmából verejtékezve ébredt az anya.
Eszébe jutott, hogy van egy titkos ládika, amit most elővett a rejtekéből. A ládikában egy szelence, amiben egy marék parázs szikrázott még. Azt kezébe vette és lement a pajtába, ahol egyetlen szerencsétlen gebéjük hevert a sarokban, és megetette vele a parazsat, hogy az nyomban tüzes paripává változott. A paripa elindult a sűrű sötét erdőbe, és egy ösvényre lelt, ami egy palotához vezetett. Ekkor megjelent előtte egy törpe, aki kinyitotta a palota ajtaját, hogy az bemehessen. A palotában az édesanya elolvasta a gyermekei titkos levelét, amiben azt írták, hogy nem baj, ha újból szerelmes lesz, megengedik neki, hogy új férjet hozzon a házhoz.
Másnap a Sorsfonó Társulat előadásán Koszecz Sándor történeteit hallgattam és lehettem szereplője életmeséinek. A szálak összefonódnak. A mese az alap. A ház alapja, ahol a mesemondó mama keze munkáját, és életét őrzik a falak azóta is. Ifjak és Ősök, Szülők és Fiak, kik mesén nőttünk fel, egy nyelvet beszélünk, még ha néha nem is értjük, de érezni érezzük egymást.
 |
| T. Winkler Attila: Mesék városa |
Eszébe jutott, hogy van egy titkos ládika, amit most elővett a rejtekéből. A ládikában egy szelence, amiben egy marék parázs szikrázott még. Azt kezébe vette és lement a pajtába, ahol egyetlen szerencsétlen gebéjük hevert a sarokban, és megetette vele a parazsat, hogy az nyomban tüzes paripává változott. A paripa elindult a sűrű sötét erdőbe, és egy ösvényre lelt, ami egy palotához vezetett. Ekkor megjelent előtte egy törpe, aki kinyitotta a palota ajtaját, hogy az bemehessen. A palotában az édesanya elolvasta a gyermekei titkos levelét, amiben azt írták, hogy nem baj, ha újból szerelmes lesz, megengedik neki, hogy új férjet hozzon a házhoz.
Másnap a Sorsfonó Társulat előadásán Koszecz Sándor történeteit hallgattam és lehettem szereplője életmeséinek. A szálak összefonódnak. A mese az alap. A ház alapja, ahol a mesemondó mama keze munkáját, és életét őrzik a falak azóta is. Ifjak és Ősök, Szülők és Fiak, kik mesén nőttünk fel, egy nyelvet beszélünk, még ha néha nem is értjük, de érezni érezzük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése