Megnézték a filmet. Az emberkereskedelemről. Fiatal lánykák osztják meg történetüket. Megviselt bennünket, kortárssegítőket is, amikor láttuk. Amíg a lakóotthon fiataljai nézték, mi az előadásra készültünk, hogy segítsük őket feldolgozni a látottakat.
Pici társalgóban összebújva várták, hogy játszunk nekik. Riadt, kíváncsi, üres, dühös tekintetek villantak felém, amikor bemutattam a kortárssegítőket, akik nyitott, megértő mosolyukkal bátorították nézőiket szólásra.
J: Mi érintett meg a filmből? - kérdeztem egy idősebb érdeklődőnek tűnő sráctól. Elhúzta a száját, de válaszolt.
F1: Amikor terelték őket (a lányokat), mint a marhákat a vagonokba, hogy aztán Amsterdam utcáin kirakatokba tegyék őket. Elvették a szabadságukat.
J: Történt veled hasonló?
T1: Velem NEM!
J:Te hogy kerültél ide?- kérdem óvatosan, hogy közösen megtaláljuk a saját szálát a filmbeli történethez.
T2: Hát hogy! - csattan fel az előtte ülő fiatalabb fiúból - hát jöttek a rendőrök, és vittek!
J: Elmeséled, hogyan történt?
A három testvér - mert hogy hárman voltak ott -, összerakták, kérdésekre a 3 évvel korábbi történetet.
T3: három dzsipp jött értünk, tele rendőrökkel, mint a kommandósok ugráltak ki a kocsikból és ugrottak be az udvarunkba. Anya csak állt és kiabált. Megdermedtünk, aztán futottunk, de hiába, összekapdostak bennünket.
J: És elveszítettétek szabadságotokat ...
Echo technikával játszottuk vissza történetüket. Később kiderült, hogy öten voltak testvérek együtt, itt az otthonban. Ketten ma már a nagyvilágban, szabadon, mert hogy felnőttek, akik 18 évesek. Ugye?
 |
| Menekülés a valóság elől --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A filmet Komáromi Zoltán vezette fel
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése