"Dicső csapat tagja vagyok"

Utolsó előadásukra került sor ebben a tanévben négy nyolcadikos osztállyal. A Lencsési Általános Iskolában jártunk, ahol öröm iskolába járni, ahol lehet magánéleti boldogsága egy diáknak, ahol egy dicső csapat tagjaként ünneplik a magukat a fiatalok és a vészféket is meg lehet húzni az utolsó közös kiránduláson, de már semmi sem hozza vissza az elmúlt nyolc évet. Életük vonata robog tovább néhány pihentető nyári hónap után a középiskolai munkára.

"Ez férfi munka volt"

Élményszínház a Tisza Kálmán Kollégiumban

Szia Misi!

Pajzs

Gyermek hittel élj,

csodák napját ébresztő,

lánglelkű vezér!

Szeress a drog ellen!

Így szeretünk mi a drog ellen, egymásért. Az Élményszínház és a Sorsfonó Színház előadása a készülő KÖRF Pontban.
Danszki Fruzsi összefoglalója a KÖRF oldalán.

Fotók az előadásról

Példaképek

A József Attila kollégiumban jártunk. Izgatott fiúk nyüzsögtek a tanulóban, többnyire kilencedikesek. Az Élményszínház adott elő a Farsang jegyében, "Álarcaim mögött önmagam" címmel. A kortárssegítőkkel az énideálokkal melegítettünk a feladatra, a téma begyűrűzött az előadásra is. Hétköznapi és nemmindennapi hősök meséit hallgattuk, játszottuk: Az egész nap keményen dolgozó szakácsét, a félelmet nem ismerő tűzoltóét, és Ronaldo nyomdokaiban, a klassz csapatjátékosét. Majd egy kicsit eltávolodva a saját történetektől, a táblás játékban előkerültek az "énárnyékok" az antihősök is. A kiosztott szerepek: a drogos fiatal és a tanár; a díler és a rendőr. Két bátor néző is beszállt a játékba.

Fotók

A barátság ereje

A Vízmű koleszban jártunk. :)

Fotók

Szívünk fénye és a kamaszkor

A Sorsfonóban immár harmadik éve hirdettünk művészetterápiás alkotópályázatot a Békéscsabán tanuló középiskolás diákoknak. A témát mindig a különböző önismereti műhelyekben leghangsúlyosabban előkerülő téma adja. 2011-ben ez az elengedés volt, "Szívünk fénye" címmel. A pályázat célja - a személyes élmények feldolgozásán túl - a diákok szemével, szívével, alkotásaival láttatni egy szélesebb közönség számára, hogy az elengedés, a "búcsúzva létezés" művészetének milyen fontos szerepe van abban, hogy legyen elég hely szívünkben szeretetkapcsolataink és szerelemből végzett feladataink számára. Nem titkolt cél volt még, ezt a sokat bántott, "felszínes", "plázázós", "drogozós" korosztályt olyan oldaláról bemutatni, ami nem feltétlenül látszik az előítéletek szemüvegén át.

A munka 2011. novemberében és decemberében, négy alkotónapon folyt, a Mi-Értünk Egyesület, és a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola kollégiuma segítségével. Az előző évekhez képest kevesebb diák érdeklődött, de a téma mélysége miatt ez inkább szerencse volt. A három órás foglalkozásokon bibilio- és képzőművészet-terápiával dolgoztunk. A "Piros cipők" című mese magyar-német változata adta az érzelmi alapozást az elengedés - elfogadás témához, majd segítettünk az egyéni témák kibontásában. A felszínre kerülő élmények feldolgozása egy-egy lampion elkészítésével történt, melyek fénye szimbolikusan utat mutat a szívünkből távozónak és odaérkezőnek egyaránt.

Alkotónapok

Az elkészült munkák december 16-án, az ébredező karácsonyi fények melegében, egy rendhagyó kiállításon kerültek zsűrizésre és bemutatásra a Zöld Bambusz Étteremben. A szakmai zsűrit Gyarmati Adrienn, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola rajz- vizuális kultúra tanára, Tóth Xénia a tavalyi "Reklám-Érték" alkotópályázat második helyezettje, a BEG végzős festő szakos hallgatója, és a "Villanások" Mentális Színház segítő szakemberei adták. A munkák értékelésében részt vett a folyamatosan érkező közönség is, akik az alkotások megtekintése után a saját elengedés - elfogadás történeteiket is megnézhették egy rögtönzött színpadon, a Villanások Mentális Színház playback színházi előadásában. A színpadon életre kelt az anyai aggodalom és megkönnyebbülés, a piruló rózsák csokrában megtalált érett szerelem, az ajándékba kapott testvérkapcsolat, és az elvesztett és megtalált munkahely kapcsán a hála érzése.

A kiállítás és a "Villanások"

Az est zárásaként sor került az eredményhirdetésre. A sok szép lampion közül a rendhagyó zsűrihez Keresztes Bianka, (BEG, 13/C) "Felhő" című alkotása juttatta el leginkább az elengedés fontosságának üzenetét. A második helyezett Détár Andi (Belvárosi Gimnázium 13/C) "Szárnyalás" című munkája lett, a harmadik helyen Nyerges Bianka (Közgazdasági Szakközépiskola 10/A) "Végletek" című munkája végzett.

Érdemes végignézni a lampionokat a hozzájuk tartozó rítusmondatokkal, és akár szemlélőként, akár szülőként, akár kamaszokkal foglalkozó szakemberként csodálkozni, megdöbbenni és elgondolkodni a látottakon. A pályázatban dolgozó diákok témái leginkább a biztonságkeresés körül forognak. Vajon mennyire életkori sajátosság ez, és mennyire vagyunk mi felnőttek felelősek az ő bizonytalanságukért? Megadjuk-e nekik azt a bizalommal teli, stabil érzelmi légkört, ami születési joguk, és ami munkahelyi stressztől, kapcsolati konfliktusoktól, anyagi nehézségektől függetlenül szükséges ahhoz, hogy egészséges felnőtté váljanak, és egy, a mostaninál jobb, élhetőbb világot építsenek? Vagy túlzó elvárásainkkal, saját belső bizonytalanságainkat "verjük" le rajtuk, megfeledkezve arról, hogy szorongásuk, túlzó ellenállásuk, az esetleges "felszínesség", "plázázás", "drogozás" nem akció, pusztán reakció arra a világra, amiben élnek, amit mi építettünk számukra.

Ha ez a tizenhat, véletlenszerűen kiválasztott fiatal ilyen lelki gazdagsággal, bölcsességgel, kreativitással képes érezni, gondolkodni és alkotni, mennyi szívbéli lángocska lapulhat még az elfogadó szeretet, és figyelem éltető levegőjére vágyva! Éledhet fel azáltal, hogy mi, tizenévesekkel élő, foglalkozó felnőttek elengedjük megbélyegző előítéleteinket, és helyette beengedjük életünkbe a példamutató, cselekvő felelősségvállalást.

Az alkotások és a rítusmondatok

Munkatársak: Szathmári Kornélia Ágnes - csoportvezető,  Novák Magdolna - csoportvezető,  Vidovenyecz Viktória - kortárssegítő, Szűcs Mihály - kortárssegítő
Fotó: BEG, Bohus Márton, Török János

A túlsúly és ami mögötte van

A tegnap esti fellépésen lelki terhekről folyt a szó és a játék a Beg-koleszban. Látszani-nem látszani, menni-maradni, vállalni-nem vállalni, vinni-nem vinni dilemmái kerültek színpadra. Egymásban látva magunkat, aktuális és tartós feszültségek is tartalmas együttlétté oldódtak.

Fotók

Hogyan szeressek?

Tegnap egy izgalmas beszélgetésnek voltam részese a Társas Körben. Középiskolások fűzték egymáshoz véleményüket a szerelem, szexualitás témájában. A kölcsönös tisztelet alapján működő párkapcsolat fontossága győzedelmeskedett. Néhány kép és helyzet, melyekről beszélgettünk.

Patrik

Andris

Misi

Misi

Misi

Leila

Vityó

Trefortos fiúk meséltek magabiztosságról, felelősségről, barátságról, apai örökségről. Különbözőségeink ellenére egy időre mindannyian egy csapatban játszottunk vagy egy hajóban eveztünk. Köszönet a kortárs és felnőtt önkénteseknek! N, M

Fotók

 

 

Élménnyel élni

Másoknak megmutatni

s kifejezni azt.

Jó az életem

mióta e technikát

játszom és érzem.

Sugárzó szemmel

várom a válaszodat

hogy érezd magad!

Az élményszínház 

segít rajtad bizony ám

Gyere, mire vársz!

Van tea és keksz

megesszük és így jó lesz

Tetszik ez nekünk.

Nevető lelkek

Remegő titkok láza

Parázsló varázs

Szeretem, hejhó!

Mert segít nekünk, ez jó

Értünk van, hejhó!

Az élményszínház

itt mindig jó kedv vár rád

jöjj, mi várunk rád!

 

Fiatalok figyelem!

"Reggel fölkelünk a szokásos kapkodás közepette, azon imádkozunk, nehogy otthon hagyjunk valamit, s elindulunk oda, ahová többségünk csak muszájból jár. A rettegett szó: ISKOLA. A nap végén hulla fáradtan haza esünk, hogy felkészülhessünk a következő "műszakra". Szürke hétköznapok... Lehetne ezt színesebbé tenni? Egy javaslat, amit mindenkinek szívből ajánlok: a rögtönző színház. Mi ez? ........"

............"Mikor segítői vizsgámat letettem, mint egyfajta továbbképzést fogadtam. Csak később tudatosult bennem, mibe is csöppentem. Olyan a közösségünk, mint egy nagy család: nem egyszer itattuk már együtt az egereket, vagy dőltünk a nevetéstől. Itt tényleg mindent - félelmet, haragot, örömöt, tapasztalatot - kibeszélhetsz magadból, hiszen a körből nem jut ki információ senkiről.
Közben pedig megtanulhatod kezelni a konfliktusokat, egyfajta rutint kapsz, hogyan fejezd ki magad, így például nem izgulsz annyira, ha felelned kell. Egyszóval, itt önmagad lehetsz, nem néznek ki. Gyere és mutasd meg, milyen vagy! Tanulj a magad és mások hibáiból, megmutatjuk neked, mások hogyan látnak téged. Meséld el, mi történt veled aznap, és akár újra átélheted, vagy egy külső szemlélő szempontjából láthatod a dolgokat!"


(A teljes cikk megjelent a CSAK Békéscsaba Városi Diákújság 2008. februári számában)


írta: Mihalecz Mónika