Mindenkiben ott van!

Lajhár; Fáradt; B, mint; Légies; Komisz; Félős; Csalódott 

alliterációkkal érkeztek ma a fiatalok. Ki-ki a saját állapota szerint.

Új érdeklődőt köszönthettünk a csapatban, mégpedig fantáziálás formájában. Ez mindig nagyon izgalmas dolog számomra. Egyrészt érdekes figyelni, milyen "verseny" alakul ki  "befogadás" során a fiatalok között, más rész nagyon jó látni, mennyire rátudnak hangolódni az új jövevényre. Elfogadóan, előítélettel vagy épp előítéletmentesen.

A fantázia virágzása

Leila története igen erős vélemény különbséget váltott ki, és megmutatta magát az a fránya kis előítélet is. Bátran kiálltak a saját álláspontjuk mellett, elmondták véleményüket, de hatalmas döbbenetet váltott ki mindenkiből a felismerés, hogy milyen észrevétlenül tudunk olyan történetet látni valami mögé információ hiányában, ami valójában nem is létezik.

A Nílus két partja

A mesélőszékben végre megnyíló fiatal srác beszélt a szereplés, stressz, felelés okozta  szorongásáról és a biztonságot adó otthonba való érkezés öröméről. A játszók egy átváltozásban mutatták meg e két érzés mélységét. A szorongást, ami némán, hangtalanul támad, illetve az örömöt adó biztonság, ami a szülők karjaiban teljesül ki.

Írta: Kolarovszki Tímea

Kollégimi lét - a Szent-Györgyi Albert Kollégiumban

Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.

(Ismerős Arcok dalszöveg)

Kollégiumi Napokat, bocsánat: Napot, illetve Délutánt, pontosabban: Két órát rendeztek a Szegyában, melyre a diákok meghívtak bennünket. A kollégisták,akiknek kevesebb jut az otthon illatából, mint a bejárós vagy helybéli diákoknak.

Keserű égett olaj szaga lengte át a folyosót, ahová érkeztünk. A fiatalok MOSOLYogva jöttek az előadásra, ezzel kezdtük a közös alkotást, Fabi mosolygós örömével Bence láttán.

Timi fogalmazta meg többük várakozó kíváncsiságát, aháromévvel ezelőtti önismereti érzés emlékeket idézte egy fekete hajú lányka, aki mára felnőtt. Vivien felidézte a kollégiumba kerülése tanácstalanság érzését, ami mára hálává alakult a négy év alatt. Ennyi idő sok is volt ahhoz, hogy megszokja megszökés helyett a kollégiumi menza ízeit.

Andi megosztotta félelmét és halogató kisördögét a matek kis érettségi kapcsán, amit jelenetben adtunk vissza. Majd egy táblás játékkal zártuk a találkozást, melybe Fabi is bekapcsolódott Bence társaként: Apa - lánya játékot rögtönöztek. 

Keretesen zárult a találkozás a kollégista lányokkal: kintről édes gofri illat lebegett be, a gofrit a diákok maguk készítettek. Az íze is az édes otthont idézte. Köszönjük!

Játszók:

Hocz György, Dencs Nikoletta, Kolarovszki Tímea, Knyihár Ildikó, Pesti Laura, Vikor Bence,

Játékmester: Novák Magdolna

"Dicső csapat tagja vagyok"

Utolsó előadásukra került sor ebben a tanévben négy nyolcadikos osztállyal. A Lencsési Általános Iskolában jártunk, ahol öröm iskolába járni, ahol lehet magánéleti boldogsága egy diáknak, ahol egy dicső csapat tagjaként ünneplik a magukat a fiatalok és a vészféket is meg lehet húzni az utolsó közös kiránduláson, de már semmi sem hozza vissza az elmúlt nyolc évet. Életük vonata robog tovább néhány pihentető nyári hónap után a középiskolai munkára.