Villámcsődület az AIDS világnapján

https://goo.gl/photos/H5KKQvbWbc8FLXHo8

Fontos, hogy mindenki megismerje a HIV fertőzéssel kapcsolatos veszélyeket, kockázatokat és a védekezés lehetőségeit. Szükséges, hogy a gyerekek megfelelő szexuális felvilágosításban részesüljenek még azelőtt, hogy aktív nemi életet kezdenének élni. Mindebben jelentős szerepet kaphatnak az óvszerreklámok és promóciók, melyek számát növelni kellene.

A betegséggel kapcsolatos ismeretek széles körben való terjesztésével elérhető lenne, hogy a HIV+ emberek hosszabb és produktívabb életet élhessenek, az őket érő előítéletek csökkenjenek, illetve megelőzhető lenne a vírus gyors terjedése. További támogatásra szorulnak azok a gyermekek, akik az AIDS miatt lettek árvák, hogy biztonságban, a HIV fenyegetettség veszélye nélkül nőhessenek fel.

VillaFeszt

Kulcsszavak:
Összművészeti program. Élmény. Színház. Előadás-koncert-vásár. Párhuzam. Környezet. Zavargás. Koncentráció. Hang. Csend. Zaj. Huhh. Éhség. Fáradtság. Figyelem. Zene. Fájdalom. Betegség. Szerelem. Szeretem. Álom. Palacsinta. Várom. Visszhang. Kórus. Paletta. Összhang. Tabló. Villa-nás. Bók.

Pataki Kitti

Játszók: Ötvös Réka, Zobai Laci, Uhljar Petra, Kiss Jázmin, Bálint Lili

Zenész: Horcsák Martin

Játékmester: Pataki Kitti

Csoportvezetők: Novák Magdolna, Kolarovszki Tímea

Fotós: Komáromi Zoltán

képek

Amit a találkozó adott

Lelki felüdülés volt számomra. Soha nem voltam még ilyen családias légkörben ezelőtt. Nem csak a társulatom tagjaival, hanem minden szervezővel és vendéggel együtt lenni, otthonosság érzetet adott. Mintha csak születésemtől fogva ismertem volna mindenkit. Ezen a három napon  olyan dolgot csináltam, amit imádok.

Jázmin, 15 éves

Mi a playback?

Játék

Közösség

Önismeret

Erő

Önbizalom

Tisztábban látás

Rugalmasság

Együttműködés

Összetartozás

Kibontakozás

Öröm

 Neked mi még?

És még visszajátszás!

6. OPT - Riegel Zoltán dobjai mellett

Ötvös Réka

Táncolj a tűzön át

Gyere táncolj a tűzön át

A dallam csábít már

Gyere hát táncolj a tűzön át

Érezd a ritmusát

A szívednek dallamát

Veszni ne hagyd most már

A lelkedet járja át

Gyere hát táncolj a tűzön át

Táncolj a tűzön át

Gyere hát táncolj a tűzön át

Engedd lelked szabadon szárnyalni!

KÉPEK


Fényképezte: Komáromi Zoltán

Egy frissítés vár jóváhagyásra

nézzük egymást. az ember egész’ megszokja ezeket az átlagos kedd délutánokat. már persze ha átlagosnak lehet mondani, hogy itt állok ebben az egyenhacukában, egy csapat „hányattatott sorsú” fiatal néz az arcomba, én meg az övékbe.
valamiféle szánalmat érzek kaparászni a szívem tájékán, - de az is lehet, hogy egy közelgő szívinfarktus első jele. nem is tudom, melyikben reménykedjek inkább.
ülnek itt velem szemben ezek a széksorokra felfűzött gyöngyök, te jó isten nekik még soha senki nem mondta, hogy azok, hogy bennük is megvan minden lehetőség.

… agyak a tartályban…

erre gondolok, mikor rájuk nézek, és látom, hogy ott ülnek a külvilágtól, az élettől elzártan, mert maguk sem hiszik, hogy nekik való, és csak egy okostelefonon tartják vele a kapcsolatot. látom, hogy azt hiszik, tőlünk vesznek el valamit azzal, hogy végig a telefonjukba temetkeznek.

Frászt.

Sajnálom őket, és sajnálom a sajnálatom, de nem tehetek mást, mi csak nézzük egymást, én csak a tükör vagyok, én csak a tükör vagyok. a jó úttörő ahol tud, segít, a jó tükör csak áll, mosolyog, és igyekszik azt visszaadni, amit látni szeretnének.
a rosszal senki nem akar szembesülni. az emberkereskedelmet, a veszélyt, anyát monoklival, apát részegen, magát egyedül, kiszolgáltatva, egy soha el nem fogyó elnyűhetetlen, feleslegesnek ítélt, szekrényszámok alapján kezelt gyerekkupac legalján senki nem akarja látni.

nem állják a tekintetetemet. zavartan feszengenek. kapaszkodnak abba, ami kézzel fogható, a telefonba.

még mindig arra gondolok, hogy bassza meg, ők sosem fogják megtudni. sosem fogják tudni, milyen áprilisban kirobbani a ház ajtaján és arra gondolni, hogy az élet szép. hogy milyen azon zsörtölődni, hogy anyukád hat szendvicset csomagol négy órára.

félnek az élettől. félnek kimenni oda, ahonnan eddig vadidegenek mutattak nekik dolgokat egy néhány colos képernyőn. ebben valahogy különbözünk, én élni szeretnék úgy igazán és táncolni és nevetni és kiabálni. nekik azt dübörgi a lelkem, hogy kapaszkodjatok egymásba, nézzetek fel, mert mindenre a válasz ott van a szemetek előtt, csak nézzetek fel a képernyőről! Itt vagyunk! Lássátok magatokat bennünk!

Írta: Bálint Lili

"Újra itthon!"

Szlovák Kollégiumban léptünk fel. Előtte nagy rohanásban voltam az idővel, magammal, illetve az energiát adó kávémmal, hogy mindenhol megjelenhessek teljes mivoltommal. Sikerült, küldetés teljesítve. Gondoltam.

Beléptem egykori iskolám ajtaján, és kavarogva törtek fel bennem az emlékeim. 13 évet töltöttem el itt. Reménykedtem az ismerős arcok pillantásában.

2013-02-26. Szlovák koleszban

Bejelentkeztem ideérkezésem történetével, majd rövid technikai szünet után kezdődött az előadás.

A közönség felé “hazaértem” kifejezéssel mutatkoztam be. Volt aki értette, hiszen ismerjük egymást, viszont a többségük idegen szemekkel nézett rám.

Úgy éreztem a szívem részekre oszlik. Egyrészt az emlékek világában ragadtam, másrészt a kíváncsiság hajtott. Idegennek éreztem a közönséget régi otthonomban. Az otthon, a playback világa lett nekem.

Az egyik mesélő igen ambivalensen, szaggatottan nyilatkozott a barátsággal kapcsolatos érzéseiről, kapcsolatokról, melyek fontosak, de megszakadnak. Mentőövként megajánlottam egy echot, mert úgy éreztem, ide ez kell. Bennem is visszhangzik. Nekem ki dob mentőövet?

Kiszakadtam a mindennapok rohanásából, s bár fizikailag lemerültem, érzelmileg feltöltődve tértem otthonomba, az ágyamba.

Írta: Pataki Kitti

“Csak ne látszódjak!”

Rég nem látott társak, ismerős helyszín, végre kikapcsolódok a BEG-ben! Gondoltam. Érzékeny vagyok mostanság - tombolnak bennem az érzelmek: düh? szorongás? félelem? mik ezek? Minden dolgot magamra veszek. NEM AKAROM, HOGY LÁSSANAK!!!! Nem állok készen, arra, hogy foglalkozzak a saját érzéseimmel.

Mások érzései meghozták a kedvemet: kíváncsiság, érdeklődés, unalom, bizonytalanság. A történetek: tanár-diák konfliktus, üldözéses álom, nevelő-diák konfliktus. Azután kiszabadultam érzékenységem fogságából. Levetettem egy súlyt magamról. Csak énekeltem. “Aki énekel, az nem fél”.

Ilyen még nem volt, de most úgy éreztem, ezzel adok a legtöbbet az előadásnak! Ezáltal magamnak! A belső csendet!

Írta: Pataki Kitti

A békési lakóotthon gyermekei.......

"Húú de sokan jöttek. Inkább eldobom a cigit. Megyek helyet foglalni. Nehogy kimaradjak." 

Sokan vannak. Meglepően nyitottak, jönnek a történetek. Nagyon közel vannak. Kicsi a tér.



Az egyik lány folyamatosan a mobilját nyomkodja. Kifele úgy tűnik, nem figyel. Pedig nagyon is ott van. De így egyszerűbb. Elbújva.

A tanár úr is emlékszik. Egy régi történetre. Babrálják a haját? Szegény lány.

A kedves nevelőnő? "Megint lógtam. Matek korrepetálásnál megbeszéljük????? Elárultam magam, nem is tudott a lógásról. Bünti jön, de megdumáljunk. Hisz szeret minket"

Nehéz sorsok. Sokan vannak. Talán így könnyebb nekem. Ha nincsenek olyan közel. Így egyszerűbb…… 

Rólunk - Petró Zsolt filmje

Élményszínház - kortárssegítő csoport

A felvétel a Sorsfonó Társulat és az Élményszínház közös tréningjén készült, az Összhang című előadásra hangolódva.

Mi érintett meg?

Megnézték a filmet. Az emberkereskedelemről.  Fiatal lánykák osztják meg történetüket. Megviselt bennünket, kortárssegítőket is, amikor láttuk. Amíg a lakóotthon fiataljai nézték, mi az előadásra készültünk, hogy segítsük őket feldolgozni a látottakat.

Pici társalgóban összebújva várták, hogy játszunk nekik. Riadt, kíváncsi, üres, dühös tekintetek villantak felém, amikor bemutattam a kortárssegítőket, akik nyitott, megértő mosolyukkal bátorították nézőiket szólásra.

J: Mi érintett meg a filmből? - kérdeztem egy idősebb érdeklődőnek tűnő sráctól. Elhúzta a száját, de válaszolt.

F1: Amikor terelték őket (a lányokat), mint a marhákat a vagonokba, hogy aztán Amsterdam utcáin kirakatokba tegyék őket. Elvették a szabadságukat.

J: Történt veled hasonló?

T1: Velem NEM!

J:Te hogy kerültél ide?- kérdem óvatosan, hogy közösen megtaláljuk a saját szálát a filmbeli történethez.

T2: Hát hogy!  - csattan fel az előtte ülő fiatalabb fiúból - hát jöttek a rendőrök, és vittek!

J: Elmeséled, hogyan történt?

A három testvér - mert hogy hárman voltak ott -, összerakták, kérdésekre a 3 évvel korábbi történetet.

T3: három dzsipp jött értünk, tele rendőrökkel, mint a kommandósok ugráltak ki a kocsikból és ugrottak be az udvarunkba. Anya csak állt és kiabált. Megdermedtünk, aztán futottunk, de hiába, összekapdostak bennünket. 

J: És elveszítettétek szabadságotokat ...

Echo technikával játszottuk vissza történetüket. Később kiderült, hogy öten voltak testvérek együtt, itt az otthonban. Ketten ma már a nagyvilágban, szabadon, mert hogy felnőttek, akik 18 évesek. Ugye?

Menekülés a valóság elől


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A filmet Komáromi Zoltán vezette fel
Játszók: Pataki Kitti, Kolarovszki Tímea, Hocz György (Sorsfonó Társulat),
Bálint Lili, Vikor Bence (Élményszínház)
Játékmester: Novák Magdolna

Hangos évindítás regösökkel

Felidéztük a téli szünet áldásait, megosztottuk egymással következő évi terveinket, és amíg a regösökre vártunk, megbeszéltük a csoportunk 4 kívánságát. Összegyúrtuk a biztonságra vágyást, az elengedést, a kitartást, az építő kapcsolatokat, az elismertséget, az önelfogadást.

Azután megérkeztek a regösök, bedobbantották magukat közénk és megkántálták nekünk az elengedést, a  bizonyosságot, a jó kapcsolatokat és a céltudatosságot ez évre, jókívánságukként. Majd a csoport megajándékozta őket egy rögtönzött playback játékkal összefonva a két korosztály hasonló élményeit. Megidéződött a zavarodottság, a megértés, megfelelni vágyás kényszere és levetése. 

Lakóotthonos fellépésről

Kb. 45-50 perces autóút után kiszállva, egy kedves nevelőnő fogad minket. Bevezet minket az épületbe. Ez egy lakóház. Kicsi, családias, mégis idegen.

Először jártam ilyen fellépésen. Megilletődtem. Féltem. Mégis nyitottam próbáltam befogadni az impulzusokat. A fiatalok megnézték a videót. Majd következtünk mi. Kevesen voltak, és közel a színpadhoz. Valahol súrolták a szférámat. Átadtam magam a történeteknek. Hallgattam őket, játszottam. Meglepődtem a visszajelzésükön. A feszültségük nevetésben tört felszínre. A saját feszültségem mélyen maradt. A történeteik megérintettek. Elérzékenyedtem. Rájöttem arra, hogy vannak rossz napjaim, de az ő életükhöz képest nagyon szerencsés vagyok!

Írta: Pataki Kitti

A dévaványai gyermekotthon lakóinak..

Gyújtsátok meg a bokavillantós trapéznadrágokat és a kinyúlt pulóvereket, hogy egy se legyen a más levetett tollával ékeskedő, szárnyaszegett madár! Gyújtsátok meg a hajnyírókat, hogy egy copf se legyen többé a praktikum áldozata! Gyújtsátok meg a rozsdás szélű tükröket, a kiégetett függönyöket, gyújtsátok meg a pengét, amivel Karak fejét szétvágták, gyújtsátok meg a menzaszagot, hogy ne legyen többé gyerek, aki nem lát szépet! Gyújtsátok meg a gátakat, hogy a sok gyerek-szigetből egy nagy kontinens legyen, hogy ne egymástól tanulják meg védeni magukat. Gyújtsátok meg a küszöböket, hogy egy gyerek se maradjon kívül a családjáén. Gyújtsatok, gyújtsatok nagy tüzeket, hogy a melegükből jusson nekik is.

Írta: Bálint Lili

Egy „első igazi fellépés”margójára

Megérkezünk. Időutazunk. Nem leszünk elegen. Rosszul van, otthon hagyta, éhes. Mindegy. Megoldjuk. De még hogy! Bemelegítünk. Nevetünk. Érkeznek. Odaugrom. Aláírják. Leülnek. Meglepődnek. Nem zavartatjuk magunkat. Érkeznek. Leülnek. Néznek. Kötelező. Várnak. Mutatni, megfogni, lenyűgözni kell.
Elkezdjük. Köszönik, hogy elfogadtuk. A végén banán.

- Már nem jöttünk hiába – jegyzem meg magamnak, miközben az ország legfiatalabb játékmestere a bevezető szöveget mondja. Kard, pajzs, címer.., sok minden eszünkbe juthat róla… - Naná, - folytatom magammal a magasröptű beszélgetést- leginkább az, hogy egy címeres ökör vagyok, amiért ebbe beleugrottam – nézek végig a sok gyanakvó szempáron. Mindenkinek idegen ez a dolog, várják mi sül ki belőle. – Itt több ismeretlen van, mint bármelyik egyenletben, amit eddig meg kellett oldanom. Na, mindegy, gyerünk, sehogy még úgysem volt. 

Mire idáig jutok a filozofálásban, kiderül, többeknek ismerős már a playback. Erről szól az első történet: a korábbi társulattal és az új emberekkel kapcsolatban érzett ambivalenciáról mesélnek. Aztán fokozatosan enyhül a légkör, jönnek a történetek a helykeresésről, a távolságról, az otthontól való elszakadástól, a Pestre költözött nővérről, az álmokról, a grízes tésztáról, a grízes tésztáról szóló álmokról, egy nagymama szeretetéről és tanításáról. Váltakoznak a technikák: jelenet, folyékony szobor, ambivalencia, narráció stb. 

Észre sem vettem és a végére értünk, alig tudok választani, melyik belső konfliktust jelenítsem meg a lezáró tablóban. Eseménydús másfél óra volt, sok mély érzelem került felszínre. Örülök, hogy részt vehettem benne, annak ellenére, hogy az elején legszívesebben elszaladtam volna. És még a banán is finom volt.

Írta: Bálint Lili

Ismerős ismeretlenség

Újra örömmel hallom, hogy megyünk a Széchényi Kollégiumba. Ez már a harmadik évem, amikor ott fellépünk. Tehát nem volt ismeretlen a helyzet, sem a helyszín.

Megérkeztünk, rég látott társ is csatlakozott ez alkalomból. Bemelegítettünk, mindenki megkapta a ráruházott feladatot.

Megérkezett a közönség, és soraikban felfedezni vélek néhány ismerős arcot. Izgultam és kíváncsian vártam mi fog történni. Érdekeltek a történetek és a visszajátszódó játék is.

Bele is vágtunk. Magdi bemutatta a társulatot köztük engem is, majd átadta a stafétát. Készültem a helyzetre, és belevágtam gondolataimmal. KARD, PAJZS, CÍMER. Konfliktusokat előidéző szimbólumok. Értékeket képviselnek. Az értékek pedig bennünk vannak, magunkkal hozzuk. A kollégisták is hoznak magukkal otthonról értékeket. Most is ez történt. Az előadás elején még kiderült, hogy a jelenlévők fele önszántából érkezett, semmilyen kötelező jelleggel, ez meglepett és öröm szikrát gyújtott a szememben.

Következő érzések voltak az est fénypontjában: kíváncsiság, betegség, vágyakozás, elengedés, visszaemlékezés, távolság, nagyi, szakma, otthon-kollégium.

Érdekes felfedezést tettem még. Ebben a kollégiumban harmadjára fordulok meg fellépések során. Az előadás címe három szóból áll. Az Élményszínháznak három éve vagyok a tagja.

Köszönöm ezt a csodálatos estét a Közönségnek, a szervezőknek, a Játszóknak: Lili, Laci, Bence, Nóri, Timi, Magdi, a fotósnak: Jázmin és Magdi.

Játékmester: Pataki Kitti

"Elmétek legyen összhangban a mindenség törvényeivel; testetek legyen összhangban a mindenség mozgásával; testetek és lelketek váljon eggyé, forrjon egybe a mindenség működésével!"
(Uesiba Morihei, aki egy legyőzhetetlen harcos volt)

Írta: Pataki Kitti                                                                                Képek itt

Mindenkiben ott van!

Lajhár; Fáradt; B, mint; Légies; Komisz; Félős; Csalódott 

alliterációkkal érkeztek ma a fiatalok. Ki-ki a saját állapota szerint.

Új érdeklődőt köszönthettünk a csapatban, mégpedig fantáziálás formájában. Ez mindig nagyon izgalmas dolog számomra. Egyrészt érdekes figyelni, milyen "verseny" alakul ki  "befogadás" során a fiatalok között, más rész nagyon jó látni, mennyire rátudnak hangolódni az új jövevényre. Elfogadóan, előítélettel vagy épp előítéletmentesen.

A fantázia virágzása

Leila története igen erős vélemény különbséget váltott ki, és megmutatta magát az a fránya kis előítélet is. Bátran kiálltak a saját álláspontjuk mellett, elmondták véleményüket, de hatalmas döbbenetet váltott ki mindenkiből a felismerés, hogy milyen észrevétlenül tudunk olyan történetet látni valami mögé információ hiányában, ami valójában nem is létezik.

A Nílus két partja

A mesélőszékben végre megnyíló fiatal srác beszélt a szereplés, stressz, felelés okozta  szorongásáról és a biztonságot adó otthonba való érkezés öröméről. A játszók egy átváltozásban mutatták meg e két érzés mélységét. A szorongást, ami némán, hangtalanul támad, illetve az örömöt adó biztonság, ami a szülők karjaiban teljesül ki.

Írta: Kolarovszki Tímea

Múlt, jelen, jövő!!!

Mai alkalom a múltról: nyárról, jelenről: évnyitó, és a jövőről: terveinkről szólt.
H.N. megosztotta rövid meséjében az Újráját, vagyis azt, hogyan élte meg a mai napot, milyen értékeket hordoz magával maga a csoport és mit jelent számára. Ezt átváltozással valósították meg a játszók.

Nyüzsgés

Következett T.L. története, amely visszarepített minket a nyárba egy kicsit. Megosztotta, milyen feszültséggel jár egy egy szituáció és a felkészültség megnyugvást eredményez. Paletta technikával tükröztek a játszók.

Feloldódás

Végül P.K. szerette volna látni és hallani magát a színpadon. Újabb zűrös napok állnak előtte ebben a tanévben, és erről mesélt. Az információ amit kapott kissé előnytelenül jutott el hozzá.

Érzés - gondolat - cselekedet

Az érzésvilág ami körül ölelte a mai találkozást úgy telt, mintha csak egy hete találkoztunk volna. Olyan gördülékeny, tartalmas, érdekes, feltöltő, felszabadult pillanatokkal gazdagodtunk, amelyek a hétköznapjainkban visszakacsintanak. Szükségünk van a csoportban, arra, hogy meghallgassuk egymást, ahhoz, hogy meghallhassuk magunkat!!

Papagájvirág harisnyából

A mai nap a búcsút is elhozta hozzánk, ami egyben egy új kezdet.

Írta: Pataki Kitti

Amikor megérkeztünk az V. OPT találkozóra senkit sem ismertem, mindenkivel magázódtunk . Távozáskor mindenki ismerős volt és meleg öleléssel búcsúztunk.

A három nap alatt különböző workshopokon vehettem részt. Nekem legjobban a Fabulatóriumé, együtt a színpadon látássérült barátainkkal workshop tetszett. Itt kaptunk egy szemüveget amin két apró lyuk volt, ebben kellett playback-elni. Nekem is alkalmam volt viselni ezt a szemüveget. Mindenki aki felvette a szemüveget, elmesélte azt, hogy mit érzett. " Bár távolról a szemüvegen lévő két lyuk olyan apró mégis mikor belekerül valaki abba a helyzetbe, hogy viselnie kell vagy Csiri esetében együtt kell vele élni akkor rájön, hogy az a két lyuk olyan hatalmas. "

Megtanultam, azért mert valaki sérült attól ugyanúgy tud payback-elni.

Fabulatorium, workshop

És mit is tanultam igazából ezen OPT-n??

Megtanultam, a különböző playback társulatok mindig ott lesznek azok számára akinek valami jó, rossz, izgalmas, szomorú, megható vagy vicces történetük van.

Figyel a közönség....... Kaméleon társulat

Írta: Hajdú Nóra

2015.

Fényképek: Komáromi Zoltán és a Fabolatorium Playback Társulat

V. Országos Playback Találkozó Szolnokon

V. OPT, az az az első OPT-m!

Séta a tiszaligeti táborba

 

Kezdetét veszi a playback-birodalom. Előadás, előadás hátán. Érzések, élmények, történetek. Szívélyes fogadtatás, játékok, ismerkedések, tanulás, befogadás. Minden egyes pillanatban ott volt a lendület, tudásszomj, öröm, könnyedség, barátság, várakozás, kellemes fáradtság, köszönet, hála, néha egy kis irónia, biztonság, elégedettség, büszkeség, határozottság, bizalom, őszinteség és még rengeteg csodás emberi érzés.

A szülinapi torta

Meglepetés is ért!! Abban a tudatban voltam az előadás előtti 5. percig, hogy közösen vezetjük Magdival az előadást. Előtte is izgalom volt jelen a szervezetemben. Az előadás kezdetén mind ez elszállt. Kíváncsian vártam a történeteket, érzéseket, visszajelzéseket. Mostanra megtapasztalhattam azt milyen a NAGYok közt lenni, köztük olyat mutatni, büszkeséggel tölti el őket, hogy olyan generáció követi őket, akik szintén a PLAYBACK SZERELMESEI!!

A playback szerelmes közönség

A társaim biztonságot sugároztak felém. Határozottan megvalósítottam az elképzeléseimet. Az új ˝mutatvány˝ lenyűgöző hatással volt a nagyérdemű közönségre és ez megadta az ÖSSZHANGOT mindenkivel. Röviden néhány mondat az előadásunk témáiból: fájdalom, feszültség, kíváncsiság, megérkezés, találkozás, kapcsolat, meghökkenés, találékonyság, szuvenír, elengedés, megérzés, irónia, ˝rémálom˝, pillanat és örökkévalóság. Mind a közönség, mind a játszók, sőt még a saját emlékezetembe beleégtek ezek a pillanatok. Különleges ajándék volt.

"A pillanat és az örökkévalóság"

Hálával tartozom a mentoraim felé. Hiszen ők segítettek eljutni idáig. Célom ebben a három napban a fejlődés volt. Úgy érzem sikerült. Eljutni, tanulni, emlékezni.

Köszönettel tartozok még a szervezőknek a gördülékeny, élménydús, érdekfeszítő programokért, időtöltésért!

 

A házigazda Kaméleon Társulat

2015.          

Pataki Kitti       
Élményszínház

Képek: Komáromi Zoltán

A három napos program támogatói: